Edzésleírás

Ha már elhatároztam, hogy a 2010-es évet is a futásnak dedikálom, és a tavalyi eredményekre megpróbálok rátenni még egy lapáttal, adta magát, hogy a január 1-ét is futással kezdjem. Annyira nem volt nagy ereszd el a hajam szilveszterkor, így legalább macska-jajjal nem kellett megküzdeni, és dél körüli ébredéssel a megfelelő pihenés is biztosítva volt, akárcsak az évszakhoz képest szokatlanul meleg időjárás és a gyönyörű környezet. Kár lett volna ezen a meseszép tájon kihagyni a futást, mielőtt hazaindulunk. Panzsival az Írott-kő felé vettük hát az irányt, és a Kincs pihenőig szégyen szemre autóval mentünk fel. Ő már sokszor járt erre, és meglepte a rengeteg autó és ember, úgy tűnik a jó idő mindenkit kicsalt a szabadba. Elsőre még 8 kilométer volt tervbe véve, és egy ígéret, hogy ezúttal TÉNYLEG nagyon lassan megyünk. A start valóban kellemes tempójú volt, amíg nem kezdett el jobban emelkedni az út. Panzsi azért megnyugtatott, hogy Kőszeg környékén ez a leglightosabb szint amit futni lehet. Amúgy nem bántam a hegyi futást, hiszen Monspart Saci néni mindig azt mondta, alapozáshoz a hegyek a legjobbak, tehát az előttem álló feladatokhoz igencsak rámfért, és pesti gyerekként otthon nem gyakran megyek emelkedők közelébe. Kellemes gyógyfutásnak indult a dolog, nem akartunk szétszakadni az év első napján, ráadásul bulizást követően. Nálam már az nagy híró dolognak számított, hogy egyáltalán futok elsején. Kivételesen beszélgettünk is, erre az első futásunk óta nem volt példa (szufla : ) egészen addig, míg az emelkedők szépen el nem fogyasztották az energiát. A hegyoldalban megláttam egy elég meredeken emelkedő utat, amikor a Sportbandem már 4200 métert mutatott, és valami azt súgta, hogy uticélunk odafenn található. Így bizonyossá vált, hogy a tervezett 8 kilométer legalább 10 lesz, ráadásul egy combos emelkedő megmászásával spékelve. Sebaj - gondoltam - ahol fel kell mászni, ott visszafelé lejteni fog - nyugtattam magam. Végül nem gyilkolt meg annyira a dolog, mint vártam, és szinte pöccre 5 kilométer megtétele után megérkeztünk a Kereszt Kúthoz. Itt egy nemrégiben kiépített pihenőt találtunk játszótérrel, és néhány állattal: aranyfácán, nyulak és kecskék voltak láthatók / simogathatók. Picit el is időztünk itt kombinálva a nyújtást a nyúlsimogatással, mielőtt visszaindultunk volna. Sokáig sajnos nem maradhattunk, nehogy ránksötétedjen, meg egyre jobban hűvösödni is kezdett, ahogy a nap már nem járt annyira magasan így a ránk izzadt cuccban nem volt melegünk sem. Visszaúton újra kellemesen beszélgetve ereszkedtünk le az imént megmászott emelkedőn, bár nekem annyira nem volt kellemes, mert a megállás miatt picit lemerevedtem. De nem lejtett örökké az út, az odafelé lejtők váltak ezúttal emelkedőkké, a nálam sokkal jobb formában lévő Panzsi pedig észrevétlenül nyomta az egyenletes tempót fölfelé is, amit én már csak szenvedve bírtam, de nem akartam szólni. Épp kezdtem az utolsókat rúgni, amikor vettünk a völgy felé egy éles kanyart. A visszatérési útvonal ugyanis nem ugyanaz lett amin jöttünk. Tettünk egy kis kitérőt a Hét Vezér forráshoz, ahol frissítettünk egy gyorsat és meghallgattam a hozzá fűződő legendákat is. Majd jött a kérdés, hogy bevállalok-e még egy kis plusz emelkedőt, ami viszont rövidebb... Végülis edzeni jöttünk, így nem kifejezetten az útlevágás miatt mondtam igent, egyszerűen kedvem lett egy picit hajtani. Meglepően frissen meg is indultam felfelé az ösvényen, de hogy Panzsi ezúttal lemaradt, figyelmeztetett rá, hogy ez a rövidebb út is hosszabb azért annál, mint amilyennek tűnik. Ennek ellenére jól esett ez a kis extra nehezítés, éreztem a dolog sportértékét, gondoltam jól fog ez még jönni a későbbiekben. Az ösvény végén végre ismerős tájat véltem felfedezni, visszatértünk a kiindulópontra. Majdnem pöccre 10 kilométeresre sikerült a január 1-i első túra, és azt hiszem ennél jobb évkezdést nehezen lehetett volna elképzelni. 2010 vigyázz! Jövök! : )