Edzésleírás

Na, hát elmentem futni vasárnap délelőtt, olyan 10 óra körül, azt nem mondom, hogy teli hassal, de nem volt meg a 3-4 óra a reggeli után. Az idő hűvös volt, de kellemes, volt rajtam egy vékony hosszúujjú a póló fölött, de 2 km-nél levettem.

Pontosan egy héttel a 30 km után ismét érdekes dolgokat tapasztaltam...

Elfutottam a parkba, ott 5 kört, majd vissza - ez ugyebár 8 km. A 8 km-es részidőm egyébként 46:38 volt, ami - átlagban - 5:50-es tempót jelent. Ez átlag ugyan, de azt hiszem, elég egyenletesen futottam, mert az első 2 km ideje is ennek felelt meg, és mértem a parkban is egy kört, az is ebben a tempóban ment.

Jó, hát laza futást akartam, és nem is feltétlenül hosszút. A terv 5 vagy 10 kör volt, ebből ugye 5 lett, mert 2 km alatt mondjuk, hogy bemelegedtem, aztán viszont futószár ide, lassú tempó oda, a bokám, a talpam, és főleg az alsó lábszáram annyira fáradt, hogy szinte fájt. Jó, tényleg csak szinte, volt már ennél rosszabb, de nem esett jól, főleg a lelkemnek, hogy itt vagyok, van is kedvem futni, tökjó minden, de mégsem, mert fáj a lábam...

Ezért is döntöttem el, hogy csak 5 kört futok. Akkor hazáig 8 km, az most elég lesz.

Csakhogy, a park után a gáton van egy szakasz, úgy kb. 200 m, ami nem aszfaltos, hanem oldalt és középen fű, plusz két poros keréknyom... ezt én sosem szerettem, mert a keréknyom túl szűk - nem vagyok én róka, én nem egy vonalban lépek - a fű meg hepehupás. Most viszont - mivel a keréknyom túl szűk, és nem akartam a saját lábamban megbotlani - a füvön futottam. És itt jön a meglepi: egyszeriben nem fájt a lábam, nem éreztem fáradtnak, érezhetően fel is gyorsultam. Innentől, vagyis a hazáig tartó 2 km-t nem az aszfalton, hanem az út mellett a füvön futottam. Igaz, kicsit hepehupás volt, de azt vettem észre, hogy a lábaimnak kifejezetten jól esik, hogy erre-arra billennek, nem mindig tökugyanúgy kell ellépni, kicsit "egyensúlyozni" kell, és mondom, nem fájt, nem fáradt...

Míg az első 5-6 km némileg nyűglődős futás volt, az utolsó 2 km olyan igazi, jól eső, amilyennek lennie "kell". Úgyhogy azon gondolkoztam, forduljak-e vissza, és fussak még egyszer a parkig a füvön, vagy mi legyen, mert nagyon nem volt kedvem még befejezni, pont, amikor olyan jól esik... de nem fordultam, hanem tovább futottam. A 8 km-es részidőt leolvastam, és mentem még - a Szabics kikötő után, az "első víznél" van egy kiszélesedés az aszfalton, ott fordultam meg. Ez plusz 2 x 1,8 km-t jelent, így lett a táv összesen 11,6 km.

Az időm pedig 1:06:38.

Jó, ez sem egy űridő, de itt még nincs vége. A futás végére - én legalábbis úgy éreztem - eléggé felgyorsultam, érzésre olyan 5:30-as tempó lehetett, úgyhogy, amikor célba értem, picit megálltam, egyrészt az órát leállítani, másrészt előrehajolva combhajlítót nyújtani. Aztán újra elindultam, kocogva. Hazakocogtam a hátralévő kb. 200 m-t, és ez a kis kocogás annyira jól esett, hogy legszívesebben nem haza mentem volna így, hanem kb. Abádszalókig.

Úgyhogy egyrészt a fű (a terep), másrészt a sima, lassú kocogás, hogy az mennyire kellemes, igencsak meglepett ezen a délelőttön...