Edzésleírás

Néhány gepárdtársammal a Normafától indultunk.
Cékunk a Széltető volt.
Elég erős tempót mentünk.
Volt egy rész, mikor Edzőbá és a Hős tempófutásba kezdtek. (Nekünk többikenek már az elejétől tempó futás volt ez az iram)
Szóval tempó futásba kezdtek és eltűntek az erdőben. Így mi négyen, Nóri, Juci Únábánbíná és szerénységem a magunk erejéből próbáltunk eligazodni a jelzések és ösvények erdejében. Persze eltévedtünk. Kapkodtunk fűhöz-fához, szaladgáltunk ide-oda, de nem találtuk a helyes utat.
Aztán a Hős felhívott telefonon és kérdezte, hol vagyunk. Juci egyfolytában azt hajtogatta, hogy átmentünk két fa között. De Pierre ebből még nem tudta.
Aztán kiedült, hogy Edzőbá és a Hős tulajdonképpen minket keresett, de egy kutyafalka szétzavargászta őket, és így ők is szétváltak. Aztán meg leestek valai domboldalon. De végül megtaláltuk őket.
Sajnos a Széltetőre már nem tudtunk elmenni. Erősen sötétedett.
Viszafelé szép lassan leszállt ránk az éj. A fák csúcsa felett lassan lassan megjelent a Hold, ama égi vándor, ki társáúl szegődik, ki a vidéket járja. A völgyek sötétjében itt is, ott is apró falvak mécsfénye világolt. A dűlőutakon a napi munkából visszatérő erdei emberek szekereinek halk nyikorgása szüremlett fel a bércek tetejére, hol az ösvények magányában utunk vezetett. Lent megkondult egy harang s mintegy feleletként egy elkésett kakas rikoltott még egy utolsót, mielőtt végleg nyugovóra tért. Máshol halk nyikorgással hajtotta be a gazda a kaput, s miután a lábas jószág is beballagott a csűrbe, maga is hajlékába tért.
Odafent, az sötét fenyvesek kusza rengetegében is véget ért a nap. Elcsitult lassan az apróvad, s az őzek és zergék is megtalálták éji vackukat. S mire odvából álmosan előbújt az alkonyat szürke vándora, a kuvik röpte mentén a gepárdok nesztelen útja is véget ért.

Nagyon szép, s a hideg ellenére is testet és lelket melengető délután volt. Erősítette a keringést és csapatszellemet.
Szívesen csinálok még ilyeneket.

7 hozzászólás

csattogoboka 5502 napja

És a gepárdok nesztelen útját meg-meg szakította néha a fel-feltörő lánykacaj, amit Királyunk szava váltott ki... :)

Sebcoe 5502 napja

látom, nemcsak eszméletlen sebeségnél lehet beszélgetősen futni :-)))
viszont olyan jól visszaadtad az élményt, hogy totál át is éltem
bár a szekér gyanús, hogy fért el az ösvényen :-))

Pierre 5502 napja

Ripetti, köszi, hogy távollétünkben vigyáztál a lányokra! (De legközelebb Unabambinát se veszítsed el... és Bóbisnét se :D)

Juci 5502 napja

míly gyönyörű....

unabambina 5502 napja

És arra gondoltunk, hogy kis mitokondriumok vagyunk és éppen osztódunk! Ezzel építve a további fejlődésünket! :)

Gebregab 5502 napja

Tapintatosan nem említetted meg a visszafeleút nehézségeit, azt a masszív, makacsul emelkedő utolsó 3km-t, ami tulajdonképpen az esszenciája volt a mai edzésnek...
Egyébként szegény kuvikot (mikre fel nem figyelsz) valószínűleg a mi zihálásunk ébresztette fel :))
Grat!!!

HarcsaBarna 5502 napja

A takarodós részt többször el kellett olvasnom, csodálatos élmény lehetett:-)