Sport

(verseny)

Edzés ideje

05:19:53

Távolság

178 km

Tempó

01:48 p/km (33.39 km/h)

Edzésleírás

Bringa – sikerült meggyőznöm Zitán, hogy egy picit hadd vegyek vissza a bringa elején és kajáljak be jobban, majd ahogy 3 éve csináltuk a Balatonman-en fokozóra, kaját pedig csökkenőre illesztettem hozzá. Jól ment a bringa semmi extra történés, kivéve egy valamit. Éhes voltam. Úgy, hogy előtte napokon rendesen betésztáztam és a verseny reggelén is kalácsot lekvárral majd nutellával ettem. A gyomron nem volt zaklatott simán lecsúszott egy fél szelet a bringa idő 10. percében, majd alig telt el újabb 10 p már be is toltam a második felest. Mert még mindig éhes voltam. Miután kiértem a 61 útra már nyomtam is a 3. fél szeletet pedig csal 1 óránál jártam. Nem tudtam ezzel mit kezdeni újszerű volt ez az óriási éhség. A sótabit szelettel együtt vettem be, így nem kellett külön a sóval pöcsölni. (saját fejlesztés).  A kaposvári 1. helyezett 1,5 óránál ért utol meg sem próbáltam vele menni. Pedig Keszthelyen pariban voltam vele…(végül 4:50 tekert a srác) Majd jött a Havas Péter, ami fura volt, hogy miután megelőzött elkezdett enni, azt viszont magához képest nagyon kis tempónál végezte. Dumáltunk egy kicsit, majd amikor befejte az ebédet nyomatta a maga 40 km/h tempóját. Miután ráfordultunk a Nagyatád felé vezető útra elkezdett sajogni a fejem. Korábbi Ironman-n ez a bringa végén jelentkezett, most elég korán jött. (A beálló nyakizmok gátolták a vérellátást, ami fejfájást okozhat) Egy kis gondolkodás után arra a következtetésre jutottam, hogy korábbi évekhez képest sokkal több sót vittem be a rendszerbe és nálam ez vérnyomás problémákat okozhat (hajlamos vagyok a magas vérnyomásra), ami fejfájásban csúcsosodhat. Úgyhogy visszavettem a só bevitelt. Az hogy most sem bírtam pisi nélkül már fel sem húzom magam, pedig min. 1 perc + amíg felveszed az utazó sebességet, szóval egy szó mint száz értékes időt vesztek vele. A 2. körben az volt a terv, hogy erősítek a tempón, de nem igazán ment. Az új bringás szakaszon bele lehetett kóstolni a szélbe. Szerintem idén jobban fújt, mint tavaly. Nem éreztem a csít… a gyomrom rendben volt, a fejem is szűnőben, a kraft meg sehol.  Összességében nem álltam rosszul, mert a Vinibike-s ürge, akivel tavaly a 61 úton meccseltem csak a 3. körben ért utol. Amúgy jókor, amikor is javában küzdtem a démonjaimmal, a bibi csak ott volt, hogy nagyon kellett pisilnem. A tavalyi formámról csak annyit, hogy pisi után befogtam őt idén nem… Fogytam, mint fejben, úgy testben is. Sokat pörgettem 88-90 pdf tartományban, gondoltam, ha már nincs izomerő, megpróbálom frissebben szállítani a combokat futáshoz. Az utolsó bringa kör már csak a túlélésért ment. Agyban ment a küzdelem: nem értettem hol van az a bringás erő, ami ott volt Keszthelyen, Kenesén és Kaposváron. Majd agyalás közben egy pici sziszegő hangra voltam figyelmes. Először majd szétdurrant az agyam, mondván már csak ez hiányzott nekem, azután úgy döntöttem soha jobbkor elvégre is egy szar bringát próbálok befejezni. Lesz egy defekt és  vagy ki tudom cserélni a szingót vagy sem. Ha igen, sok időveszteséggel talán időközben pihentetve a lábakat magamhoz képest futok egy jót. Csak nem álltam meg, és csak nem akart megszűnni a sziszegő hang. Máig nem tudom mi a szar volt, egy biztos Miki odaköszönése rázott fel, az önpusztító érzésekből. Kár, hogy későn jött és nem tartott sokáig…más dimenziókban tekert a fiú J Arra viszont jó volt, hogy egy pozitív gondolat üsse meg elmémet: nyissunk egy új fejezett és fussunk egy jót!!! Így fejeztem be a bringát…