Sport

(verseny)

Edzés ideje

03:52:42

Távolság

40.7 km Szint: 40 m

Tempó

05:43 p/km (10.49 km/h)

Edzésleírás

Ironman - Nagyatád

A depónál leadom a bringát, egy gyors hideg zuhany után zoknit és cipőt cserélek, valamint a sisakot sapkára. Az eredeti tervek szerint a verseny hetedik órájánál kezdek el futni, hogy egy négy órás futással meg legyen a 11 órás célidő. Most a depóból kifutva és lepacsizva a családtagokkal az órám 7:06-ot mutat. Jó lesz ez, nem állok rosszul. Az első körben keresem a korcsoportom ismerős arcait. Mivel a bringán nem kaptam sokat Izsó Lajostól, így őt hamar utolértem. Sőt elmegyek Király Sándor mellett is, akit pedig nálam, jobb futónak tartok. Két helyet már biztos javítottam. Hamarosan beérem Borenich Gábort is, de tudom, hogy neki már egy kör előnye is van, de ebben az évben nem is egy kategóriában vagyunk. Viszonylag jól ment a futás, nem olyan gyorsan mint gondoltam, de haladtam. Elképesztően égetett és szívott ki minden energiát a nap. Minden frissítőnél ittam és sapkát vizeztem. Kindl Gáboréktól jeges zacskót szereztem, amit a sapka alá gyömöszöltem. Lányomtól megtudtam, hogy már a második helyen állok és azt is tudtam ki van előttem (Juhász Péter). Volt egy pillanat, amikor azt hittem előrébb is léphetek, hiszen ha csak egy hajszállal is, de gyorsabb voltam nála. Persze később kiderült, hogy ő már egy körrel előrébb van, így nem sok esély maradt az első helyhez. Viszont újra megláttam magam előtt Borenich Gábort, azaz ledolgoztam a körhátrányomat. Egy jó darabig együtt mentünk. Meg is jegyezte, hogy követem mint az árnyék. A két utolsó körben már volt néhány kritikus százméterem, amikor bele kellett sétálnom, mert görcsölés határán voltak a lábaim. Amikor már nincs erő a futásban és egy lepkefing is komoly szembeszélnek számít, na ekkor észrevesz a pálya szélén szurkoló Harangozó Tamás és egy olyan erőteljes pacsit lenyom, hogy majdnem hanyatt vágódom. Egy kilométer múlva éppen kiheverem a „nagy köszöntést”, mire Simon Csaba érzi úgy, hogy igazán férfiasan kell a tenyerébe csapni egy vánszorgó, de mindjárt célba érő és újra ironman-né váló sporttársnak. Utolsó kör. A láb már inkább csak hátráltat, de a szív, az most indul el igazán. Az órámat nézem. Nagyon ki van számolva, de meg lehet a 11 órás cél idő, és az „elégedettségi értékmérő”, azaz a négyórás maraton.

Ráfordulok a célegyenesre és megteszem azt a száz métert amiért az ember egy éven keresztül dolgozik heti 10-15 órát, megtesz több ezer kilométer úszva, futva, kétkeréken, eléget több millió kilocalóriát.

Csak SZÁZ MÉTER, de megéri! Aki egyszer átéli, nem felejti! Ez volt a hetedik ironman versenyem, de azt hiszem mind a hétnek fel tudnám idézni az utolsó száz méterét.

Az már csak hab a tortán, hogy a most elért 10:57:58-as időmmel a korcsoportomban Országos Bajnoki ezüstérmet szereztem és a másnapi díjkiosztón felállhattam arra a dobogóra, ahova eddig csak az általam csodált és tisztelt sporttársak juthattak.

 

https://connect.garmin.com/modern/activity/1282349392/5