Sport

(verseny)

Edzés ideje

04:33:50

Távolság

42.2 km

Tempó

06:29 p/km (9.25 km/h)

Edzésleírás

És akkor következett a legjobb rész a futás. :) Legalábbis nekem még mindig ez fekszik a legjobban. A 69 női indulóból az úszáson 64. voltam (ez azért kicsit fáj, lehet, hogy heti 3x kéne úsznom és többet nyílt vízen?, vagy inkább a technikámat kéne pallérozni azt hiszem, meg erősíteni a karjaimat), a bringán 39., de a futáson eljött az én időm és a 20. legjobb eredményt produkáltam. :) Ezt azért nem hittem volna a trieszti gyászos időeredménnyel zárult legutóbbi maratonom után. Óvatosan azért becéloztam az 5 órát, de mivel Trieszt óta nem futottam többet félmaratonnál, fogalmam sem volt róla, hogy mi fog történni 21 km után. Abban azért reménykedtem, hogy a futós tanfolyam után hatékonyabban és fájdalom mentesebben fog menni. Ezúttal mindkét térdemet beragasztattam kinezio tape-pel, ami szerencsére idén kitartott (bár a pénteki eltévedéssel spékelt 1,5 órás úszáson el kezdett kicsit leválni, de aztán ragasztó spray-vel vissza lett rögzítve), a végére egy kicsit a szélén már kezdett pöndörödni, de azért derekasan kitartott, pedig a futáson aztán folyamatosan locsoltam magam, csurom víz voltam egy idő után. A köszönetes rózsámat meg is kapta a ragasztós csajszi, aki egyébként másodállásban masszírozott is, most épp neki voltam a leghálásabb. Nem tudom mennyit segít ez a szalag, de vmi placebo hatása tuti van, én legalábbis szeretek az efféle külső segédeszközökre támaszkodni (lásd békatalp).  :)

Visszatérve a futásra elindultam futni, metronómmal, amiből nem sokat hallottam, de igyekeztem pörgetni minél jobban a lábaim és odafigyelni a helyes testtartásra. Nem igazán éreztem elmacskásodva a lábam. Azért a bal térdem egyre inkább jelezte, hogy ez nem tetszik neki annyira, de nem volt vészes. Minden frissítőpontnál megálltam, ami kb. km-enként volt, csak pont a sajátunkat hagytam ki párszor, ha pont nem kellett semmi (bevallom 8 kör alatt sem tudtam megjegyezni, hogy pontosan hol vannak :). Be volt ugyan készítve a lekváros palacsinta, de most úgy döntöttem, hogy a gyomrom megóvása érdekében csak vizet, kólát, sótablettát és háztartási kekszet nyomok végig a futás alatt (a 6. kör végén még egy Imodiumot is leküldtem a bizti kedvéért, tekintve, hogy tavaly pont az utsó körre görcsölt be a gyomrom). A terv bevált, nem voltam se éhes, se szomjas, nem lötyögött a víz a hasamban, volt erőm. A dinnye nagyon kívánatos volt a parkban, de féltem tőle, így inkább kihagytam. Szerencsére a futás alatt a depó után itt nem is volt szükségem eü.-i szünetre  (a bringán is csak 1x a kukoricásban :).

Szóval a futás tök jól ment. A tavalyi 5:17:16-ról lementem 4:33:50-re, ami pont 9 perccel gyengébb csak az eddigi legjobb maratoni időmnél. Erre nem tudok mit mondani, egyszerűen megtáltosodtam. :) A többiek is mondták végig, hogy tök szépen futok. Nem is fáradtam látványosan, így kibírtam gyaloglás nélkül. Na jó, ez így nem igaz, mert a frissítőpontokon, ami egy körben volt 4-5, ha ittam, akkor mindig belegyalogoltam, hogy ne menjen fel az orromba. :) A maraton 2. felében már kezdtem érezni, hogy itt-ott fáj, messze még a vége, süt a szemembe a nap, tök víz vagyok, nem esett már annyira jól. Mindezt próbáltam azzal kiküszöbölni, hogy figyeltem a lépésszámom és a testartásom, s javítgattam a hibáimat. Szerencsére sűrűn láttam ismerős arcokat, akik mind biztattak, ami szintén sokat segített. Aztán a 25. km környékén lett egy nyuszim is. Egymás mellé keveredtünk egy hasonló korú csajszival, s mindkettőnk számára világossá vált, hogy az 5. körben vagyunk (mindkettőnket kérdezgettek és válaszoltunk :). Ő megelőzött és tempót váltott, én pedig rövid tanakodás után megindultam utána. Kicsit tartottam tőle, hogy ezt az iramot nem fogom sokáig bírni, de nem akartam elengedni őt. S haladtunk is egymás mellett, előtt-mögött vagy 3 körön keresztül. S akkor vmi történhetett a 7. kör vége fele, mert kezdett folyamatosan leszakadni. Én viszont éreztem, hogy az erő velem van, kicsit már untam is a körözgetést, s gyors fejszámolást követően kiokomuláltam, hogy ha belehúzok még este 9 előtt, 13:30 alatt akár be is érhetek. Ez, akárhogy is nézzük, nem 1 óra javítás, mint amit eredetileg célul tűztem ki, hanem több mint 2. Na és akkor belehúztam, jól megnyomtam a végét (az utsó km-em lett a leggyorsabb :), rossz szokás szerint a célegyenesben vagy 6 embert még megelőztem (úgy kellett rájuk szólni, hogy engedjenek már el, mert 3-an mentek egymás mellett :), így aztán megint sikerült úgy befutnom, hogy nem az én nevemet mondták be, sőt abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán bemondtak-e a végén vagy sem. :) A célszalag átszakítása után egyből ugorhattam is félre, hogy a mögöttem jövőket is lefotózhassák, aztán meg integettek, hogy a másik oldalon kellene átvennem Herr Gyulától az érmet. :) Ott volt a cél mellett még a Latorcai család, cukik voltak, még a mama is gratulált. :) A többieknek is egész jól sikerült a mai nap, szinte mki a csapatból 12 óra valamyennyivel ért célba komolyabb fennforgás nélkül. Célbaérkezés után masszázs, póló (extra kicsi, amit 3. nekifutásra sikerült kicserélni jóra :), mentes sör, pogi, vacsi, mentes sör, kidepózás, ücsörgés a meleg vízben a strandon, mert mint kiderült ilyenkor éjfélig azt is lehet (s még az úszómester sem sípolt le, hogy nem a lábmosón keresztül kúsztam be a vízbe (sziszegve, mert azért látt pár horzsolásom), de csak velem tett ilyen engedményt, mert látta, hogy milyen fáradt vagyok. :) Utána tüzijáték és hazatoltam a koleszba a biciklit. :)

Eredményhirdetés: kereken 13:29 lett a vége, tavalyhoz képest 2:08 javítás. Nem titkoltan pályáztam a legtöbbet javító címére és az azzal járó hosszú hétvégére, de végül egy több mint 3 órát javító emberke lenyúlta előlem. :) Na de mindegy is, mert ennél egy sokkal jobb dolgot nyertem a tombolán, enyém lett a poreci bringás edzőtáboron való részvétel, jövő tavasszal, 1 hét, félpanzióval és töménytelen sok fejlődési lehetőséggel. Szóval öröm és bódottá! :)