Edzésleírás

Coffee Ride Week#25 - Majdnem Dobogókő (B-Sor: Budapest, Pomáz, Csobánka, Pilisvörösvár, Pilisszántó, Pilisszentkereszt, Budapest)

Régi vágyam teljesült a mai CR futammal. Készültem már erre a napra, de tekintettel arra, hogy szerda reggel nekem B784 úszóedzésem van (az egyetlen úszásom a héten), így a július közepétől szeptemberig tartó úszásszünetben terveztem elveszíteni a CR szüzességemet. Tegnap este viszont jött egy jelzés, hogy a Sun Palace medencéje ma reggel nem lesz alkalmas úszásra, az edzés elmarad, így adta magát a CR...

Az első dilemmámat az okozta, hogy melyik sorral menjek? Nyilván az a célom, hogy az A. sor szintjét tudjam, de tekintettel arra, hogy én mindig egyedül tekerek, és a bolyozásban nincs gyakorlatom, úgy ítéltem meg, hogy nem illik ott kezdenem... :) Na jó, az is előfordulhat, hogy a tempót se bírnám még, de ezt csak akkor tudjuk meg, ha egyszer elmegyek velük. :) Adta magát tehát, hogy a B. sorral induljak, és ezt a kedves B784-es csapattársaim is megerősítették.

Fura dolog úgy csatlakozni egy ilyen nagy csapathoz, hogy nem ismerek ott senkit, de bevállaltam. Nagyon tetszett az 5:50-re meghirdetett gyülekezés, és jó érzés volt látni, hogy a srácok tényleg akkor indítják a sorokat, amikorra meg van hirdetve a start (6:00, 6:02, 6:04).

Én a B. sor végére álltam, mert a rutintalan bolyozásommal nem akartam zavart kelteni a tömegben, hiszen voltunk bőven...

A városból való kivezető nem egy leányálom, hiszen szinte minden lámpánál meg kell állni, és várakozni 7-40 másodpercet. Én ehhez nem vagyok hozzászokva, hiszen az 5:10-es indulásommal max 1 lámpát szoktam beszívni a Vácin. A pomázi SPAR-ig együtt haladt a mezőny, itt elkészült az első csoportkép, amin már mi is rajta vagyunk Rózsikával, és indult a valódi CR túra.

Meglepetésként ért, hogy már az első pomázi emelkedő elkezdte szaggatni a mezőnyt, de az igazi szakadást az általam korábban még sose látott csobánkai emelkedő hozta... Nem volt más választásom, kénytelen voltam előzni, amikor jobbról előugrott egy 12%-os tábla... Nocsak, mondtam, ez nem játék, de nem vettem vissza, így gyakorlatilag pikk-pakk a csoport élbolyában találtam magamat.

Pilisvörösvárra már több kisebb csoportban érkeztünk, azonban a pilisszentkereszti emelkedőn gyakorlatilag felzárkóztam az élmezőnyhöz, így szerintem csak pár másodperc késéssel értem a szentkereszti csúcshoz, ahol adtunk pár perc esélyt a leszakadóknak a felzárkózásra. :)

Itt megettem egy GO Energy szeletet, és amikor ittam volna a vizes kulacsomból, akkor láttam, hogy a kulacstartó alsó csavarja totál kilazult. Elővettem az imbuszt, és húztam volna a csavart, amikor hirtelen megindult a csapat... Munkálat felfüggesztve, a majdnem teli kulacs a hátsó zsebbe, és nyomás a srácok után...

Nem ment rosszul... Még úgy is PR-eket hozó tempóra sikerült a lejtmenet, hogy beszorult közénk néhány autó, akik bizony feltartottak... :) Kénytelen voltam egy csomót gurulni, így a pedálfordulatom átlaga gyakorlatilag 70-re süllyedt... Szépen haladtunk, innen már gyakorlatilag végig együtt volt a mezőny eleje, és egészen szép tempóval haladtunk, amit kifejezetten élveztem.

Nem ismertem a játékszabályokat, így meglepetett, hogy elkezdtek itt-ott kiszállni a srácok, én azért elmentem egészen a Flóriánig, hogy keretbe foglaljam a tekerést.

Összességében elmondhatom: nagyon jól éreztem magamat, növelte a bringás önbizalmamat, hogy királyul zúztam felfelé az emelkedőkön, és megnyugodhattam, hogy a B. sor már most is, pár hónap bringázás után is erőlködés nélkül megy. A bolyozás se nagy tudomány, bár az úthibák folyamatos jelezgetése, valamint az egymás seggében való közlekedés még szokatlan, de majd idővel... A nap egyetlen negatívumát a pulzuspántom szolgáltatta, ami hol működött, hol nem... Be fogom vetni a régi Garmint, mert meg kell tudnom, hogy csak a pánt romlott el ismét, vagy az óra! Nagyon nem mindegy, hiszen már csak két hónapig garanciális...