Edzésleírás

Az a szerencse, hogy Zoli nem csinál hülyét belőlem :)

Csütörtökön megbeszéltük, hogy ma reggel kimegy egy 35-ösre és elémegyek a végére. Szól, ha elindult, megbeszéltük a tempót kb., abból fogom tudni, mikor merre jár. Oké.
Tegnap felhív, hogy tuti, hogy 7-kor indul, de nem biztos, hogy fut 35-öt, mert szétüttöte magát (jó, éppen valóban tett is érte, belátom :), szóval ne számítsak rá. Oké. Ez így még jó is volt, nem kell időre kelni, nem kell délelőtt futni, azt nem is nagyon szeretek.

Aztán ma reggel itt agyaltam, mi legyen, de futni max este, ússzak-ne ússzak, de a nap végülis nem süt... Erre rámcsörög Zoli, hogy mégsem indult el 35-öt futni, mert ki akarta aludni magát, és futna ugyan valami 10-15 körülit lazán így délelőtt. Az a szerencséje, hogy mindig ott vagyok, ha kell (és nekem is jó :), szóval bevágtam a jóóó kis csokis muffinomat és 3/4 10-kor ledöcögtem hozzá. Jó kellemeset kocogtunk az újszegedi északi/Maros töltésen, olyan 6 kilit kifelé, majd vissza. Sütött ránk a nap, találkoztunk gyermeknapozó ismerősökkel, élveztük a szellőt, barnultunk (vagy nem :) és nagyon éltük a jéghideg kútvizet viszafelé. Szóval így. Jó volt, örülök, hogy összejött, nekem is jól jött így ki. Mert utána már nincs mozgásigényem, jöhet egy kis meló (is).