Sport

(verseny)

Edzés ideje

06:20:00

Távolság

178 km

Tempó

02:08 p/km (28.11 km/h)

Edzésleírás

már kezdés előtt be volt készítve a jól megalapozott indok, miért is fog gyengén sikerülni a bringa táv. (előtte nap rendesen fáradtak voltak a lábak, egy csomó előkészületi munkát ülve kellett végrehajtanom és még így is sajogtak. Nem volt igazán jó előjel. No meg a tavalyihoz képest idén egymás után jöttek a versenyek Balaton maraton, Balatonman: no pihi). Az első bringa körön nagyon óvatosra vettem a figurát, mászás közben nem éreztem olyan erősnek magam (tavaly rendesen élveztem). Jó volt, hogy az Iron kategóriával együtt reggel indulhattunk, nem volt akkora forgalom, kevesen voltunk a pályán, átlátható volt a mezőny és az elején még nem volt annyira meleg. VIszont volt erős szél, izomból kapaszkodtam lefelé menet. Az első körben kb. +3 volt az egyenlegem, ennyien előztek meg speciálon belül. Második körben sem változtak a dolgok, a Gella ismét kemény volt, de még leküzdhető. Csak magamra figyeltem, senkivel nem mentem el, pedig a nagy ellenfelem csak úgy elsuhant és 20 p jobb időt is tekert mint én. 3. körben nagyott léptem előre, ami energiával töltött fel a további küzdéshez. Itt már az evés nem esett jól, erőltetni kellett, de talán itt jöttem rá, hogy nem muszáj a teljes szelet felét benyomni, elég az 1/3 is. Szó-mi-szó a gyomor kezdett nyugtalankodni, de még kezelhető mértékben. Ebben az időben már nagyon meleg volt, nagyon ügyeltem a bedobás/erőfeszítés mértékére, mert az emésztés rovására ment. Evés után egy kicsit mindig visszavettem. 4. körre már lelkiekben készültem, nagyon nehéz volt felmenni a hegyre, a jól bevált biztató üzeneteket olvastam az aszfalton, mert egyedül ez használt figyelem elterelés képpen. A kedvence a hegy tetőn volt: " most már dobd át örömbe". Emlékeim szerint ebben a körben már a víz is nehezebben szívódott, de az egy szem só tabit okosan osztottam, mert még hátra volt a kör 3/4-e. Így utólag a mogyorós energia szelet is jónak bizonyult, mert az még ha csekély mértékben is de sós. Az utolsó kört egy nagyszerű érzéssel sikerült zárnom: ahogy kikanyarodtam a depó felé egy motoros kísérő szegődött mellém és mint a profiktam utat biztosított. Ledudálta az autókat, a körforgalomban elállta az utat, hogy nyugodtan beforduljak és a 71-n is végig előttem ment figyelmeztetve az érkezésemről a közönséget. Óriási élmény volt, még ha csak 2 km tavon is, de egy élen haladó profinak érezhettem magam. A bringa végén szembesültem az időeredményemmel, amit nem nagyon tudtam befogani: 6:20:31 (-13p a tavalyi időmhöz képest). Érzésre sokkal keményebb volt az idei bringás szám és nem csak az elemekre gondolok, ha a saját testem visszajelzéseire is. Jól becsaptak ;-)