Edzésleírás

Zoli hívott délelőtt, de nekem akkor muszáj volt dolgoznom, mert akkor még élhető a lakás, de délutánra, mikor idesüt a nap és le kell redőnyözni a szobát, akkor már inkább menekülök itthonról.

 

Így aztán egyedül mentem, és Zoli korábbi beszámolója ellenére akkor már nem voltak olyan mocsok sokan. Jó, ha 2-3-an voltunk egy sávban, de volt egy idő, amikor egyedül voltam. Élveztem a nyugodt, sima vízfelületet, és bár az első párszáz méteren nyűglődtem az úszószemüvegemmel, úgy 700 méterre összeállt minden, és kitaláltam, hogy most vagy soha, akkor legyen 1500 méter. Jó volt. Ha nem fantáziáltam volna arról, hogy hátha van gofri, és ha nem lennék ilyen nyeszlett sovány amúgyis, mentem volna tovább, de így úgy voltm vele, hogy úsztam annyit, amennyit egyébként futottam volna, legyen elég. 

 

Aztán volt gofri!! Végre-végre. Előbb kettőt ettem meg, majd még egyet. Kicsit ejtőztem a napon, kicsit olvasgattam, aztán hazajöttem. Bár még előttem van egy durva hét (meg 29 bizonyítvány, bár biztató, hogy az összes adminisztrációból, statisztikából már csak annyi), de ma délután kicsit enyém volt a nyár. :))