Edzésleírás

Gyors ruhacsere, majd hajrá-hajrá! Na, ez nem kis túlzás volt, hogy „hajrá-hajrá”! Szép óvatosan (máshogy nem is lettem volna képes), futómozgást felvenni próbáló mozgáskultúrával, megkezdtem a 10 kilimet. Minden tagom sajgott, könyörületért kiáltott, de nem…menni kellett! Érdekes volt, fizikailag mintha lettek volna tartalékaim, és mentálisan is egyben voltam és akartam, de a tagjaim fájtak és legszívesebben megálltak volna. Hogy van ez? Szokás szerint az első kili után (5:00), ráálltam egy tempóra (vagy ő állt rám, nem is tudom) és csak daráltam és daráltam befelé a kilométereket: 4:37, 4:39, 3x4:42, 4:43, 4:45, 4:51, 4:54 és 4:52-es picike. Közben nagyon szerettem volna megállni és belesétálni, de hála az égnek nem tettem és vitt a „lendület”. A táv második felétől már „vicsorgós” volt, de nem az iram miatt (azt úgy éreztem, hogy bírom szenvedés nélkül), hanem a tagjaimban jelenlévő „sajgás” miatt. Megérkezve a ház elé – nem túl csajozós módon –, azonnal lerogytam a lépcsőre (mondhatni, magamba omlottam) és a már-már szokásos „tócsanövesztő játékot” kezdtem el „játszani”. Ezután már csak a toronymászás volt hátra, az összeszedett cuccaimmal… Összegezve: Komolyabb agonizálás (padlón elterülés) nem következett be, de nagyon elfáradtam, és nem sok híja volt… Menetközben eltűnődtem azon, hogy ki az a marha, aki önszántából ilyen hülyeséget csinál?! Választ nem lelvén, folytattam tovább… ;-) Ettől eltekintve kemény, de sikeres edzés volt!

2 hozzászólás

AAni 5483 napja

Kemény hét, mint mindig. Gratulálok!

margit13 5484 napja

Akarsz választ a távolból?