Edzésleírás

Mondjuk ez vicces volt. Osztálykirándulás során az osztályommal a Mecsextrém Kalandparkban jártunk. Azzal kezdődött, hogy miután az általános iskolás tömeget végigvárva, megcsináltuk az oktatópályát, elindultunk az osztályom pár tagjával a "Felnőtt haladó" pályán a Mecsextrémben. A gyerekek gond nélkül mehettek, hozzám azonban odajött az egyik animátor, hogy amúgy jól meggondoltam-e?

Angyali ártatlan, ámde határozott fejjel közöltem, hogy igen és hogy amúgy már miért ne??? Mire a hölgy - egyébként tényleg maximálisan kedvesen és udvariasan - közölte, hogy vannak ám combos akadályok, ahol tényleg erőből kell tartani az embernek a saját testsúlyát. Itt legalább meggyőzött, hogy nem lenézett, saját nem túl delejes izomzatom tényével én magam is tisztában vagyok, de aztán úgy gondoltam: amit a tanítványaim meg tudnak csinálni, azt kizárt, hogy én ne.

 

Szóval határozott magabiztossággal és amúgy létező rutinnal indultam a pályára. Az első elem ismert alapelem volt, a második meg tök könnyű. Ekkor kezdődtek a nehézségek. A harmadik elemnél kb 8 méter magasban kellett végighaladni kb 10 egymás mellett elhelyezkedő hintaszerűen felhelyezett gerendán, amely darabonképnt több, mint egy méter széles volt, tehát (nekem) iszonyú nehéz volt átfogni illetve egyik végéről elérni a másikat. Na. Ez nem volt vicces, kezdtem sejteni, mire gondol a csaj és bár remegő kézzel (nem féltem én, csak nehéz volt a fogása a dolognak és nehezen, bizonytalanul haladtam), de végigharcoltam magam.

Ezt egy olyan elem követte, ahol kötelek végén lévő karikákba kellett beletenni az embernek a lábát és úgy végighaladni és szerintem a kötelet bírtuk fogni. Ez jó lett volna, ha két egymás melletti karika magassága között nem 20 cm a távolság. Ezt azért pörgettem, hogy legyek már túl rajta. 

Aztán volt egy jobb elem, majd a mászófal következett, amin a lábaknak volt néhány pöcök, meg felül a kezeknek, de hiába érem el a felnőtt pályához szükséges magasságot, reménytelen volt elérnem. Oké, az nem volt gond, mert kapaszkodtam abba a drótba, amire a hevedert rá kellett fogatni. Itt egyszer lecsúsztam volna, ha nem vagyok biztosítva, de visszamásztam és végigharcoltam magam. Mondjuk ez legalább nem volt hosszú, csak vagy 1,5-2 méter. 

 

Mindenesetre valahol itt volt egy ilyen pillanat, amikor lejöttem volna és elkezdtem unni. Kicsit haragudtam, mert úgy éreztem, ez már nem a magasság kapcsán érzett buliról szól, hanem tényleg erő kell hozzá. Ugyanakkor azt az égést be nem vállaltam volna, hogy leszedessem magam, plusz nem is volt senki a környéken, akitől segítséget lehetett volna kérni. Előttem-utánam tanítványom, így maradt a hősies helytállás :) Azért ők is küzdöttek. Innentől a pálya második fele már nem volt nagyon erőigényes, jobban tetszettek a feladatok, de nehéz volt, mert égett a tenyerem és kicsit rossz is volt a szám íze azok miatt az idióta lemek miatt. Azért szépen végigmentem, a végén pedig kifejezetten élveztem a lecsúszást. Aztán lejöttem, letettem a cuccost, és örültem, hogy biztos föld van a lábam alatt :) Így utólag sajnálom, hogy a csúszópályát kihagytam, de majd keresek máshol alkalmat, hátha. :)

 

Azért jó volt és ami durva: másnapra izomlázam van :)