Edzésleírás

 

A Kör

2013. 09. 11- 12.

Első kísérlet

 

Vigyázat! Terjedelmes szöveg! :-))

 

-2. Előzmények

Miután több ismerősöm Facebook-profiljában feltűnt egy furcsa, tekergőző ábra, elérte az ingerküszöbömet és átkattintottam. Egy nagyon csúnyán összefirkált Börzsöny turistatérképet láttam. Beleolvasva a kommentekbe kiderült, hogy ez valami rejtélyes útvonal keresztül-kasul a hegységen. Tovább nem is agyaltam rajta – de ha már Barta László, Zay Dávid, Németh Tamás kedvelte, akkor nekem sem árthat, ha belájkolom...

Jött még néhány állapotfrissítés újabb infómorzsákkal – majd egyszer csak elkezdett pörögni az oldal. Lehullt a lepel, kikerült a részletes kiírás, a díjazás. Sok-sok hozzászólás született – többek között olyan VO2max-i magaslatokról, mint például a TDS-ről nemrég visszatért Lőrincz Olivér: „Nagyon örülök ennek az erőpróbának. […] hiánypótló ez az alkotás!” Innentől nagyon elkezdett érdekelni A Kör. Mindent elolvastam róla, nézegettem a térképet – és eldöntöttem: elindulok.

 

-1. Előkészületek

Elég sokat időt kell a munkahelyemen töltenem: gyakorlatilag minden éjszaka. Így bármilyen többnapos eltávozást komoly egyeztetés, szervezkedés előz meg. Legjobb lett volna rögtön szeptember első hetében indulni, de addig nem tudtam megoldani a helyettesítésemet – és A Kör szabályainak sem feleltem volna meg. Mivel az indulás előtt legalább egy héttel értesíteni kell a terepfutas.hu csapatát, szeptember 9. hétfő volt az első lehetséges dátum. Ám másnap kora délután Pécsett kellett lennem, így a rajtra szeptember 11. maradt - az időjárás-előrejelzések szerint éppen a csapadékos igazi őszi idő beköszöntének napja...

Tömegközlekedési menetrendeket böngészve ki is alakult a terv: szerda hajnali negyed hatkor vonatra szállok Pécsett és délelőtt tizenegykor már bevethetem magamat az erdőbe Királyrétnél. Közel harminc órával később, csütörtökön délután fél öt körül ismét kibukkanok az erdőből és némi buszozás után még elérem az utolsó pécsi IC-t.

Miután elpostáztam a jelentkezésemet az info@terepfutas.hu-ra, megkaptam a letölthető útvonal linkjét. Rendben lejött, MapSource-ban a turistautak.hu térkép felett sikerült megnyitni – és kezdődhetett az agyalás: „Rendben. Itt van egy ismeretlen terepen vezető, beláthatatlan hosszúságú útvonal. Hogyan lehet ebből teljesítés?”

Két lépésben reméltem megoldani a feladatot:

- először a 150 kilométert kis, fejben átfogható szakaszokra darabolom, ismert távolságokkal, szintemelkedésekkel,

- majd egy idealizált (sosem fáradó, lineáris teljesítményű, éjjellátó) virtuális partnerre elkészítem az időtervet szakaszokra lebontva.

Anélkül, hogy a részletekben elvesznék, a számítás így működött:

- a teljes távot (149.734 km) megnöveltem a teljes szintemelkedés (6817 m) tízszeresével: 149.734 km+ 10* 6.817 km= 217.904 km

- a korrigált távot elosztottam a rendelkezésre álló idővel (29 h 30 min): 217.904 km/ 29.5 h= 7.387 km/h (a kapott teljesítményindex úgy értelmezhető, hogy sík úton és lejtőn ezzel a sebességgel kellene haladnom),

- majd az összes szakaszra (a résztávok és részszintek ismeretében) kiszámítottam a szükséges időt.

Közel harminc órán át síkon 7.4 km/h-s átlagot tartatni komoly teljesítmény – de nem lehetetlen. A titkos reményem viszont az volt, hogy a nem túl technikás lejtőkön ennél jóval gyorsabban haladhatok. Túl nagy összegben nem fogadtam volna magamra, de adtam némi esélyt a sikerre. :-)

A felszerelést illetően igyekeztem minimalista módon megközelíteni a feladatot. A „checklist”:

I. Ruházat

-- magamon: Benger hosszú futónadrág, rövidnadrág, Saucony ProGrid Phoenix 5 (utcai futócipő...), rövid ujjú technikai póló, széldzseki.

-- zsákban: 1 pár vékony zokni, láthatósági mellény.

II. Élelem

-- otthonról: 6 db rántott húsos zsemle, 40 g ropi, 100 g Tuc paprikás keksz, 2*180 g Pilóta keksz, 2* 100 g Haribo gumicukor, 2* 100 g és 80 g Milka táblás csoki, 200 g aszalt sárgabarack, 1.1 kg banán,

-- terepfutas.hu-tól: energiaszelet és többféle gél.

III. Ital

-- otthonról: 2 db félliteres kulacs, magnéziumos pezsgőtabletta,

-- menet közben: víz nyomós kutakból (Királyrét, Márianosztra, Nagybörzsöny) és forrásokból (Fagyos-kút, Jóska-kút).

IV. Technika

-- Garmin GpsMAP 60CSx (+ 2*2 db AA csereakku), Olympus mjuTough-6010 fényképezőgép, Nokia 5230 telefon, Petzl Tikka fejláma (+ 3 db AAA tartalékelem), Polar RS400 pulzusmérőpánttal és footpoddal, RP Outdoor BANI 25 literes hátizsák.

V. Egyebek

-- kinyomtatott térkép és időterv, golyóstoll; diákigazolvány, pénz, jegy; kisolló, sebtapasz, papír zsebkendő, nedves törlőkendő; szigetelőszalag, néhány önzáró tasak és kábelkötegelő.

 

0. Elindulás

A kis szunyókálással színesített éjszakai műszak után pontban ötkor kiléptem a bolt ajtaján és – némi zsemle beszerzése után – elindultam az állomásra. A eső esett, az első kanyar után bokáig érő pocsolyába léptem és félúttól futnom kellett, hogy le ne késsem a vonatot – így tíz perc alatt ízelítőt kaptam a mai napból. :-)

Az, hogy helyet foglaltam a vasúti kocsiban, rögtön kiváltotta a feltételes reflexet: elővettem a rántott húst. Falatozás után megpróbáltam aludni, mert minden pihenési lehetőséget ki kell használni. Talán egy óra múlva ébredtem – és már nem sikerült újra álomba szenderülni, csak félálomban lebegtem.

A Keletinél iziben buszra szálltam és hamar Angyalföldre értem, ahol nemcsak Don Razzino várt, hanem ifjú házastársa illetve ifjúházas-társa is. Kiderült, hogy még népesebb különítmény kísér Királyrétre: Csanyát is felvettük és úgy indultunk északra. Számomra már az odaút is különleges lett, hiszen nemcsak A Kör megalkotóiként, de számos terepfutóverseny szervezőiként is ismert csapat egyengette az utamat. Királyréten aztán fotózkodás, vízvétel, technikai beállítások után Csanyáék a nevezetes büfé felé vették az irányt, míg én felszívódtam a Zöld sávon az erdőben...

 

1. szakasz Előnyben

Királyrét- Kopasz-hegy- Márianosztra

A lankadatlanul potyogó esőben kicsit kocogtam felfelé, de csak bemelegítésképpen. Utána ráálltam a tervezett ütemre: felfelé tempós gyaloglás, síkon és lefelé kocogás. A Zöld sáv itt teljesen kellemes – figyelmeztetett is Don Razzino induláskor, hogy ez nem tipikus része A Körnek. Alacsony pulzussal, takarékosan haladva Kisinócig összejön 6 perc előny. Váltok a Sárga keresztre, amely eleinte a völgyben kanyarog, majd meredeken emelkedik a Szép-bérc oldalában. Nem esek kétségbe: hazai terepen a gyakran koptatott Tubes pontosan ugyanilyen magas, 611 méteres. Újabb 9 percet nyerek. Kisirtáspuszta felé a GPS kicsit megbolondul: vagy esőben vagy felhőben járok és egyik sem javítja a műholdvételt. A kisvasút után a Sárga sávon munkagéphangra figyelek fel és egy kanyar után kiderül, hogy mitől ilyen sima, csúszós a felület: komoly útépítés zajlik. Szerencsére az Érsek-tisztás után a nyálkás dózer helyett a Zöld sáv kellemes gyalogútján szerpentinezhetek fel a Só-hegyre, ahol a nap folyamán először a Nap is előkerül. Bár egyelőre nem tűz. inkább csak felsejlik – de ez is biztató.

További néhány kilométer után, a Zöld sávról ideiglenesen a Zöld háromszögre térve elakad a lélegzetem. Nem a szintkülönbség, hanem a meglepetésszerűen feltáruló panoráma miatt: éppen kitisztult az ég és a Naszálytól a Dobogókőn át egészen a Gerecséig megnyílik a táj. Sajnos a kopasz-hegyi gyönyörködésnek, fényképezésnek, Facebookozásnak ára van: nehezen összekapart előnyöm gyorsan elillan és Márianosztrára lényegében egálban kocogok be.

 

2. szakasz Eredmény után futva

Márianosztra- Oltár-kő

Az első négy óra kényelmes előnye után itt hosszú küzdelem veszi kezdetét: próbálom úgy utolérni a virtuális túratársamat, hogy közben ne amortizáljam le magam teljesen. Márianosztráról kifelé a Zöld sávon kilométereken keresztül bosszankodom: az eső ugyan elállt, de a növénytakaró nélküli dózerút felső rétegét úgy feláztatta, hogy rajzfilmesen közlekedem, a lábaim pörögnek, de előre alig jutok. Ez kicsit demoralizáló, de bizakodom: csak nem lesz ilyen az egész hegység?!

A Galla-tisztásra érve a mérgem elpárolog és fent a Nagy-Gallán mindent jóvátesz az újabb remek panoráma. Lefelé a Kék háromszögön nem nagyon lehet rohanni. A Kék sávra érve beleerősítek, de a Koppány-nyereg alatti bozótos szakasz duplán büntet: először elmellőzöm, majd lépni alig tudok a sűrűn benőtt részen. Nagy-Koppányon újabb remek kilátás – és újabb pár perc lemaradás.

Még Nagybörzsöny előtt, fent a Sárga kereszten rövid technikai szünetet tartok – és konstatálom, hogy legalább a frissítésem tökéletes. A faluban vizet veszek magamhoz és megkezdem a lassú kapaszkodást a Hegyes-hegy-oromra. Félúton előkerül a zsákból a dzseki, bár egyelőre csak panyókásan, hogy száradjon, mire igazán hűvös lesz. A tervezettnél két perccel kevesebb idő is elég ahhoz, hogy a tetőre érjek, tehát 41 kilométernél még mindig félóránál kevesebb a hátrányom.

Mielőtt teljesen besötétedne, berakom a vadiúj elemeket a fejlámpába. Diós-kútnál nem állok meg, viszont Fagyos-kútnál igen. Már jóval lejjebb éreztem a füstöt, így számítottam az emberi jelenlétre. Sör a forrásban hűtve, vacsora a tűzön főzve – kicsit irigyeltem őket...

Innen Nagy-Hideg-hegy 3.4 km 357 méter szinttel. Nyerek két percet a szakaszon. Úgy tűnik, hogy a felfeléket elég jól sikerült megközelíteni az időtervben, csak a sík szakaszokon csúszkálok túl sokat, ahelyett, hogy haladnék. Bemegyek a turistaházba egy kóla reményében, de éppen Rögtön jövök-tábla van a büfé ajtaján. Több időt nem fecsérelhetek el, ezért a mosdóban megtöltöm a kiürült palackomat és kilépek a hideg és szeles éjszakába. A Kék sáv helyenként tipegős, ám a Piros háromszög haladós. Gondolom én, ám még így is közel négy újabb perc a veszteség. Valamivel az első harmad után tartok, 52.5 km 2479 m szintemelkedéssel, 11:07 alatt. Még majdnem két ugyanilyen szakasz vár rám.

 

3. szakasz Esélytelenül

Oltár-kő- Perőcsény

Nem sokat megyek Oltár-kő után a Piros háromszögön, amikor meredek lejtőhöz érek, a Kék háromszög leágazásához. Lassan, néhol fákba kapaszkodva 36 percig araszolok ott, ahol 20 perc alatt le kellett volna rongyolnom. Ez nagyon lelomboz. A Lósóskás-réten újabb kellemetlen meglepetés ér: a Kék háromszögem nem folytatódik. Van helyette Kék kereszt lefelé Hamuház vagy fel Rakodó felé, de nekem most egyik sem jó. Hamarosan kiderült a turpisság: a Kék háromszög nyugati szakaszát alaposan leszürkítették, az a turistaút megszűnt. Nagyon nem esem kétségbe, a GPS-t és az új Nagy szürke négyzet jelzést figyelve feljutok Aklok-rétjéig. Ott viszont már kétségbe esem: már egy óra tíz perc hátrányom van – és a Kék sáv is új nyomvonalon halad. Oda-vissza bejárom a 200 méteres új szakaszt, mire rájövök: az a feljövő ág, ami engem nem is érint. Igyekszem immár lefelé Bányapusztára. Vizem nem sok van, hát töltök – de most ez sem bizonyul olyan egyszerűnek. Először majdnem a Pléhkrisztusig megyek, mire leesik, hogy a forrás a másik irányban van. Keresem azt a kutat, amit a régen frissített turistautak.hu mutat a GPS-en. Sikertelenül. Végül az útjelző tábla alapján meglelem a vékonykán csordogáló Jóska-kutat és megtöltöm mindkét kulacsomat.

Túl rövid időn belül túl sok kudarc – fejben kiránduló-üzemmódra váltottam. A Kék sáv hosszú murvás szakaszán flamingóalvással próbálkoztam: egyik szememet becsuktam, hogy az az agyféltekém aludjon addig. A patak-menti sziklás részen egy kidőlt fán alaposan kitisztítottam a cipőim belsejét, hogy ne kis kavicsokon, tüskéken és sárdarabkákon gyalogoljak tovább. A Nagybörzsöny melletti Kék sáv- Piros sáv kereszteződéséhez már több, mint két órával a tervezett időpont után érkeztem. Alig múlt éjfél és nem volt semmi meleg ruhám, mentem hát tovább.

Magyar-hegyre 2.8 km és 414 méter szint kellett. Közben egyszer-egyszer megálltam, lekapcsoltam a fejlámpát és gyönyörködtem a csillagos égboltban. A gerincen túrázva jött Salgóvár, majd Hollókő, ahol bejegyezést tettem a csúcskönyvbe. Hajnali 4 óra 38 perckor, a királyréti indulás után majdnem 18 órával a Piros sáv- Piros négyzet elágazásánál elhagytam A Kör útvonalát. Bebattyogtam Perőcsénybe, ahol végül 5:34-kor buszra szálltam – így technikailag is befejeztem a kísérletet.

 

4. Elemzés

Gondolkoztam, gondolkoztam és arra jutottam, hogy a sikerhez egyetlen szó hiányzott: tartalék. Az időterv valóra váltására csak akkor lett volna esélyem, ha minden tényező, körülmény az optimum környékén van. Ha egy vagy több tényező nem optimális, akkor a terv nem áll meg – hiszen nincsen tartalék, sem plusz idő, sem mozgósítható többlet-teljesítmény formájában.

Hibák:

- rossz időpont választás (csapadékos napok előtt vagy után javultak volna az esélyek),

- gyenge felszereltség (nem terepre való cipő, túrabotok hiánya),

- fokozatosság hiánya (intenzív és hosszú túrák nem voltak a felkészülésben).

Pozitívumok:

- motiváltság (amíg halvány esély volt a teljesítésre, folyamatos erőfeszítést tettem),

- frissítés (jól sikerült, sem eléhezés, sem kiszáradás, sem gyomorproblémák nem voltak).

 

Bár nem sikerült végigjárni A Kört, ezt nem kudarcként élem meg, hanem leckeként. Sokat fejlődtem az elmúlt egy évben, de most kiderült, hogy ez még túl van a határaimon, 150 kilométer 7100 méter szinttel 30 óra alatt még nem az én szintem. Viszont sok olyan teljesítménytúrázó, terepfutó van a hazai közösségben, aki képes erre a teljesítményre. Szurkolok nekik!