Edzésleírás

Egy nagy és egy kis kör a hegyen...
A csapat leggyengébb láncszemeként... érszékeny volt végig az achilleszem, nem fájt csak érintésre, de végig éreztem. Kedvetlenül toltam a km-eket, többnyire lemaradtam mindenkitől, hogy egyedül legyek. Nem akartam kimenni a második körre, de végül Dóri után indultam. 20 percnyi ácsorgás után az elindulás nagyon fájt, de utána bemelegedtek a testrészek és kicsit élvezhetőbbé vált a mozgás felfele a Jánoshegyre. Beértem Dórit, onnan végig együtt mentünk, illetve kis részt Toncsiékkal is (nagy meglepi volt, hogy Andi is eljött, nagyon örültünk neki is).
Ahogy megérkeztünk Tibike már indult is, kapkodtunk, hogy minden cuccunkat összeszedjük, hogy lemenjünk vele, mert ennyien nem fértünk volna be Attilához. Aztán lent kiderült, hogy nincs meg a kocsikulcsom... a tartalék, mert ugyebár a másikat télen a panorámakörön hagytam... de ez már egy másik történet.
Jó edzés volt, köszönöm. De az achilles-em még nem döntötte el, hogy hagyja-e, hogy tovább edzek...

3 hozzászólás

dilisuni 3952 napja

szerencsére meglett :)

Nójuka 3954 napja

Meglett a kocsikulcs?

Andikölök 3954 napja

Hálló.. Milyen leggyengébb láncszemről beszélsz??!! Az én voltam,Te :) Örültem, hogy csatlakozhattam hozzátok, jó kis csapatotok van, és mindenki tolta a hőség ellenére :) Egs!

Remélem, a kocsikulcs végül megett azért...