Edzésleírás

Júlia nem volt se jó, se szép

Ez a futás sem. Nem volt szép, nem volt gyors. Nem volt örömfutás. Mégis rendkívül büszke vagyok rá, és nem azért, mert idáig ez a leghosszabb távom. Na jó, azért az is benne van :) Három és fél hete nem voltam délelőttös, így a hajnali ébredés nagyon fájt. Persze nem tudtam időben elaludni, és a kevés alvásom is nyugtalan forgolódássá silányult. Sebaj, reggel erőt vettem magamon, felkeltem, állatkáimat elrendeztem, majd egyéb teendőim után irány melóba. Délután már éreztem, hogy vicces lesz a mai futás, mert álmos voltam, elfáradtam, és hála a jó égnek a bal lábam is fájt. 4-kor munka vége, átöltözés, majd indul a mandula. Már az elején éreztem, hogy ez piszok mód kemény lesz. A bal lábam fájt, az izmaimat is éreztem, és persze nem voltam telítve életenergiával. Sebaj, Laci fut. Nem szépen, nem gyorsan, de fut. Nem erőltettem a tempót, mert tudtam, hogy annak aztán tényleg nem lenne most semmi értelme. 15 körül már nem fájt annyira a lábam, vagy már nem törődtem vele. 22-nél felhívtam öcsémet, hogy készülődjön, jöjjön le a ház elé. Mert persze ma estére ígértem neki egy 6-os közös futkározást :) 24,7-nél haza értem, öcsém lent várt egy voltaren doloval, amit azért nem felejtettem el kérni tőle telefonáláskor. A maradék vizemmel megittam, aztán hajrá. Most már ketten futottunk, hihetetlenül könnyebb. 27-nél csipog az órám, mostantól új egyéni táv rekord. Már nem fájt semmim, minden jó. Élvezem a futást. Az utolsó 2,5 nagyon jól esik. Aztán megérkeztünk. A cél a kisbolt volt, vettünk pár apróságot, majd hazavonszoltam magam. Ez a futás nem volt se jó, se szép. De szeretem, és büszke vagyok rá. Ez a futás az akaraterőről és a kitartásról szólt, és én megcsináltam :)

1 hozzászólás

kenderike 4047 napja

Jé, Te itt? :) dejjó

gratula! még a kopaszira is bementél!!! ejha!

lesz ez még hosszabb is asszem...