Edzésleírás

Elmúlt a tél, itt a nyár. Nekilódultam és úgy döntöttem indulásnál, hogy kihasználva a jó időt, ma a ciframentes hosszú körömre megyek, azaz el Dunakesziig. Az öltözet jó választás volt, azaz rövidruha, mégis elkövettem egy komoly hibát. Nem gondoltam arra, hogy ilyen időben vagy folyadék, vagy pénz legyen nálam.

Az első szakasz a sportnézelődés jegyében telt. A vasútállomás előtt nagy plakát hirdeti, hogy május 4-5 WTCC futam a Hungaroringen. Aztán elmentem az UTE atlétikai centrum mellett. A környék tömve autóval, ilyet is régen láttam. Majd megcsodáltam egy ifjú biciklis titánt (akár 2-3 évesen kerekezett háromkerekű biciklijén).Hamarosan a lóverseny térhez értem, ahol nyugodt tempóban kocogtam tova.

Ezt követte a Jégcsarnok, ahol azon gondolkodtam, mennyi esélye lehet még hazánkfiainak a mai jégkorongmeccseken a feljutásra. Minden esetre ma forza Italia, és természetesen HAJRÁ MAGYAROK. S ha tényleg sikerülne ez és feljutnánk a legjobbak közé, ez csodálatos élmény lenne. De azt gondolom ezt megérdemelné a csapat és a magyar közönség is. Igen a közönség, aki szereti fiainkat (meg is érdemlik), és akkor is szurkol és szurkol pozitívan, ha éppen vesztésre állunk. Persze érthető, évek óta erőn felül teljesít ez a sportág azzal együtt, hogy nem igazán "túltámogatott".

Káposztásmegyer végén újabb döntés nem fordulok vissza, irány Dunakeszi. Ez azért jelent nehezebb utat, mivel, rögtön jön egy kellemes emelkedő, majd az út végén a palotai felüljáró.

A kaptató végén, már kint állnak a "leánykák" és dübörög a gazdaság, tekintve, hogy az elsőt éppen egy M-vel kezdődő rendszámú, elég újnak tűnő BMW-ből tették ki. Aztán eljött Rákospalota és a Károlyi utca. Ekkor már semmi sportosat nem láttam magam előtt, csak egy szomjas tevét. S, ha nem tudnám makilétemet, akkor azt hinném magam voltam a szomjas teve. Kút sajnos sehol. S bár a Károlyi kertbe be tudtam volna kéredzkedni, de úgy éreztem ez a teve még hazajut miközben kutat kutat, ahogy ez utóbbit a Romhányi akarom mondani Rímhányó mondotta volt. És tényleg. A felüljáró nem esett jól. Itt szállt el a pulzusom végleg. Az addigi kicsit 180 feletti, átment 190 fölé. Viszont jó jel, hogy a lejtőn szépen vissza is tudott menni.

S, hogy a sportági felsorolás ne érjen véget, a forma 1 időmérő edzésére haza is értem. :)

 

Utólagos kiegészítés: Az olaszok kikaptak Kazahsztántól sima 3:0-ra, így hiába nyertünk Japán ellen 1:0-ra nem jutottunk fel az A coprtra, mivel 3.-k lettünk. Ez így is rendkívül szép eredmény, s ki tudja talán jövőre sikerül.

5 hozzászólás

Huszárlány 4088 napja

Hoppá, kicsit nem figyelek aztááááááááááán Hűűűűha! Egs!!! :-))

Briel 4089 napja

Ez aaaaaz! Még egy edzés! Mehetsz is versenyre Maki-pajti! :)))

bibe2 4089 napja

TE maki-teve!:) Holnap bezzeg tuti tele lesz a cumód itallal:)

RunKa 4089 napja

Na te egy külön fazon vagy :D, én legalábbis visszabújnék ebben a melegben a csigaházamba és csak naponta kétszer bújnék elő, hajnalban és késő este, dfe bezzeg Te kinyíltál, jól megleptél :))  Gratu, de vízvízvíz !!!! Most nem az az ideillő  vicc, hogy Pistike elmegy cseresznyét szedni :D

pátyalso 4089 napja

Legnagyobb pozitívumok egyike ma,hogy nen voltál formaegyen- kívüli:-)) Egs !