Edzésleírás

Annyira éreztem... Már 1-2 hete tudtam, legbelül tudtam, hogy megint el fog jönni. Rettegtem tőle, de szinte vonzottam be újra... Katasztrófa, rendkívüli állapot, gyász, könnyek, vérző szív.

Ma megint a kis dombra menetm volna a Ligetben - mentem is, de 2 kör után el is oldalogtam, mert éreztem, hogy baj lesz. Lett is. Mondjuk most okosabb voltam mint legutóbb, mert nem erőltettem, fordultam is haza. Igaz, ma csak 35 perc volt előírva, szóval még majdnem teljesítettem is az adagot.

Természetesen itthon zokogás, összeomlás. Közel sem olyan vészes a helyzet, mint legutóbb, mert még időben észleltem a helyzetet, nem olyan jelentős fájdalomnál mint múltkor. A baj az, h minden igyekezetem és óvintézkedésem ellenére megint előjött. Akkor most mi van? Ennyit tud a szervezetem, kész, felejtesem el a nymolrult félmaratont? Hogy a folytatásról ne is beszéljünk. (Mert persze vótak tervek.) Az életem a futás pedig, beledöglök, ha ennyit tudok csak.

Na, akkor a vasárnapi 15-ös ugrott. Még jógáztam egyet. Most lejegelem, veszek be Ibuprofent, rákenem a Kineziós tapaszt, ööö és amúgy meg B@SSZA MEG A LÓ.

Valahogy az sem vigasztal, h már 155-ös átlagpulzussal is képes vagyok futni.

1 hozzászólás

Tündüs 4031 napja

Ezt szomorúan olvasom.

De van még egy ötletem.

Voltál már csontkovácsnál?

Menj el és rakasd helyre  a medencédet , persze  a nyújtás, tapasz jegelés tovébbra se maradjon el!

 

Nekem azt mondták futóknál kevesebb  ideig hatásos ha helyrerakják, mert újra felvesszük azt a rossz helyzetet, de akkor is sokat segít.