Edzésleírás

Tortúra 
A téli napforduló környékén megrendezésre kerülő Tortúra nevet viselő teljesítménytúrára eddig egyetlen egyszer jutottam el, hat évvel ezelőtt. Idén már tavasszal szabadságot kértem december 22-ére, hogy el tudjak menni ha nem jön közbe egyéb probléma. Nem jött. Vagyis a legutolsó pillanatban majdnem.
Előző vasárnap a Csepel túrán voltam amin 47 km-t futottam de elég rosszul ment. Fájt a hátam, a pulzusom magas volt. 8bpm-mel lett magasabb az átlagpulzusom 1 perccel rosszabb ezresekkel hasonló terepen mint az itthoni. Gyászos. Azután hétfő-kedd-szerda nem futottam. Csütörtökön viszont úgy gondoltam nem vághatok bele a 65km téli, hegyi futásba úgy, hogy nem tudom hány óra van. Ezért éjfélkor még elindultam egy 35km-es körre. Remekül ment. Úgy terveztem ezután még alszok egyet az utazás előtt de hála a világhálónak ez elmaradt.
Az előzmények. A 11:47-es vonattal terveztem az indulást. A tempós készülődésnek köszönhetően ez az opció gyorsan elúszott így végül a 12:47-eshez indultam. Előtte jutott eszembe, hogy hallgatnék egy kis női hip-hop muzsikát ezért még az utolsó pillanatban áttoltam az mp3 lejátszóra a Queen Latifah albumait. Amikor beléptem az állomásra éppen énekelni támadt kedvem de valamiért eszembe ötlött, hogy maradjak csendben mert ilyenkor szokott beütni valami szarság. De már késő volt.
A pénztárnál levettem a hátizsákot és láttam, hogy nyitva van a rekesz amiben a pénztárcám van. Vagyis csak volt. Itthon még tenni akartam bele valamit de végül nem tettem. Nem gondolkodtam semmit, indultam vissza. Szerencsére a sínek között jöttem 1,5km-t ahol azért ritkán jár ember. A tárcában két bankkártya, személyi, lakcímigazoló, SZÉP kártya és 50ezer forint. A csodával határos módon a vasúti átjárótól 50-100m-re megtaláltam a tárcát. 1,5km-re az állomástól. Belenéztem. A pénz megvan. Indulás vissza, még bőven van idő a következő, már 13:47-es vonatig, nem sietek. Odaérek, még van 17 perc. Veszek jegyet. Amikor a pénzt rakom vissza arra gondolok, hogy nem kell felvennem mert van nálam bőven. Ekkor néznék a kártyákra ha ott lennének a helyükön. De azok nincsenek mert mind kipotyogtak. Rohanás vissza másodszor is a helyszínre. (1,5km) A SZÉP kártyát rögtön megtaláltam de a többit már hiába kerestem. Haza kellett jönnöm a bankkártyákat letiltani. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy éppen a SZÉP kártya maradt meg amin tudok kaját vásárolni az ünnepek alatt és az az egy amit illetéktelenek rögtön le tudtak volna vásárolni. És szerencsémre készpénz is volt nálam. Ha nem lett volna meg a tárca akkor ugrik a Tortúra.
Harmadszorra már busszal mentem ki a vasútállomásra. Szerencsémre, mert éppen késve jött egy vonat amit közvetlen Miskolcra ment és én ezt nem vettem észre a menetrendben. Még odarohantam a jegypénztárhoz megkérdezni, hogy jó-e a jegyem amit a pesti útvonalra vettem. Mondták, hogy jó és még kaptam egy helyjegyet. Éppen akkor értem a peronra amikor fütyült a bakter. :) Így megúsztam egy Zugló-keleti átbuszozást és visszanyertem 50 percet a 2 óra buktából.
Miskolcon, miután vásároltam két szendvicset és két nagy rántott sertésszeletet, az 1-es busszal kellett volna a Búza térig utazni. Láttam, hogy pár megálló és amikor fel akartam szállni megláttam, hogy 400ft a jegy gyorsan hátat is fordítottam. Úgyis boltba kellett még mennem. Segítségül hívtam a GPS-t. 1,5km. A Búza téren helyi segítséget is igénybe kellett venni akkora volt a káosz. Egy helyen a helyi és a helyközi állomás. Végül az utolsó percben szálltam fel az utolsó járatra ami közvetlenül a túra rajthelyére visz. Megérkezés után még elmentem egy étterembe kajálni. Kellemetlenségig bezabáltam. Az rendben is volt mert már többször is tapasztaltam, hogy másnap ez megtérül. Persze ha jól választom meg a kaját. Mint kiderült, az egyébként rendkívül finom gulyásleves nem volt éppen futóbarát.
Az éjszaka sajnos óránkénti ébredéssel telt és négy után már nem is aludtam vissza. Pedig este hullának éreztem magam az előző éjjeli futás-nemalvás és az indulás előtti rohangálás után. Fél öt körül megnéztem mit mutat az időkép. Miskolc -3, Eger -4. A fennsíkon -8. Kellemes téli idő. Csapadékmentes. Az itthoni futóruházat erre a hőmérsékletre abszolút megfelelő. Semmi pluszt nem kell vinni. Vékony Quechua túranadrág, felülre a Benger alsóruha és a Quechua softshell kabát. Sapka, kesztyű.
6:15-kor rajtoltunk el Kimmel Péter sporttársal. Az első km-eket együtt tettük meg de én hamarosan engedélyt kértem az előrenyomolásra mert éreztem, hogy az erő végre velem van. :)
Bükkszentkeresztig nem sok említésre méltó dolog történt. Elég nagy volt még a népsűrűség az útvonalon nem nagyon kellett figyelni semmit. Ahogy haladtunk felfelé egyre több lett a hó. Már miután Pétertől elköszöntem közelébe kerültem egy futó kollégának akivel azután sokat futottunk együtt. Többször lemaradtam "egyéb ügyek" miatt majd valamikor a Török úton, 50km körül hagyott el végleg. Bükkszentkereszten elfogyasztottam két bögre teát és indultam tovább az éppen összeverődött csapattal.
Következő ellenőrzőpont a Vörös Meteor síház. Előtte a S+ jelzés nagyon hosszúnak túnt. Még szerencse, hogy itt sem voltam egyedül mert sokszor elbizonytalanodtam. Ezen a részen elég hideg volt. -10-et is mernék saccolni mert csípte az arcomat és at átnedvesedett kesztyűben fázott a kezem. Egyéb területen minden ruházat tökéletes volt. Kellemes. A kesztyű miatt aggódtam. Pedig egy Téli Mátra után már megfogadtam, hogy csere kesztyűt visza téli túrákra. Végül elértük a síházat. Ez a rövid táv célja. Itt teáztam és bedobtam két szelet zsíroskenyeret is. Nem volt mese, kellett.Indultunk tovább. Bár már korábban kezdett a hasam rendetlenkedni nem volt kedvem a turistaház felett lévő wc-t megkeresni. Mégis meg kellett volna mert egyre rosszabb lett a helyzet. Mostmár a tempó rovására mentek a görcsök. Hamarosan be is kellett mennem az erdőbe egy arra alkalmas helyen. Az akció időbe került de csak kis enyhülést hozott. Lemaradtam a sráctól akivel együtt haladtunk de jött egy másik aki tudott húzni így végül utolártem az előző sporttársat. :) Tamás-kút ellenőrzőpont nehezen jött el. A görcsök folytatódtak. Szerencsére az ellenőrzőponton volt egy pottyantós budi ami azért kellemesebb folt mint a kidőlt fenyő mögött. :) El is üldögéltem vagy 10 percet. Az eredmény is jobb volt. :D
Kissé megkönnyebbülten indultam neki a Tamás-kút utáni durva emelkedőnek. Itt előztem meg a két bringát cipelő sporttársat. Váltottam velük néhány szót és meneteltem fel tovább az egekbe. A következő pontig állítolag 16km vár ránk. Tűnt is annyinak. Főleg ha hozzátesszük, hogy ekkorra a havat jég váltotta fel és a szakasznak legalább fele szín jég volt bokortól bokorig. Hatalmas mutatványokat hajtottam végre de szerencsére mindig talpon maradtam. De az előző havas szakaszok és ez már azért fárasztottak és az emelkedőkön egyre többet gyalogoltam. Végül megérkeztem egy sporttárssal a Vár-kút ellenőrzőponthoz. Ez az utolsó. 400m-rel előtte döntöttem úgy, hogy megeszem a rántott szeletet amit hoztam magammal. A ponton ettem meg az utolsó falatokat de még így is betoltam utána egy zsíroskenyeret és vagy 3 pohár teát és egy maréknyi szőlőcukrot. Reméltem megtérül a rászánt idő. Itt néztem meg komolyabban, hogy mennyi az idő. Az már biztos volt, hogy ha nem lesz baki akkor 10 órán belül beérek. Amikor elindultam ott volt a tábla, Eger 8,8km. Felsejlett a 9 órás teljesítés esélye. Amennyire tudtam erősítettem de itt sem tudtam minden emelkedőt megfutni. De szomorkodni nem szomorkodtam az eredmény már mindenképpen jó lesz. A Mátrabérc (a túra) óta nem éreztem azt, hogy minden rendben van. Na jó! Eltekintve a görcsöktől ami a végére újra előjött. Végül 9:02-es idővel regisztráltak a célban. Kicsit üldögéltem, felvettem a csomagomat és bementem a tornaterembe elájulni. Persze nem sikerült. :) Kis heverészés után elmentem elfogyasztani a forraltbor adagomat. Kicsit beszélgettem Márton Dani sporttárssal és megettem a szendvicsemet is. Mivel lemerült a telefonom elmentem a buszpályaudvarra kideríteni mikor indul reggel a közvetlen járat Kecskemétre és horror áron vettem két szál sült kolbászt a Dobó téren. Ittam itt még 3 deci forralt bort ami meg is ütötte a fejem. Amikor visszaértem beérkezett Kimmel Péter barátom is. Többször beszéltünk amíg a rossz helyre szállított csomagját várta.
Ezek után nyugovóra tértem. Az éjszaka hasonló volt az előzőhöz.