Edzésleírás

Cholnoky 60 teljesítménytúra

Nagymaros - Visegrád - Pilisszentkereszt - Dobogókő - Lajosforrás - Hűvösvölgy (Budapest)

61.3km 2300m szintemelkedés helyett 73.44km és 2420m szintemelkedés. Éjszakai túra.

Már régen voltam teljesítménytúrázni. Egész pontosan két hónapja és egy hete. Elég hosszú és munkahelyi
stresszel terhelt hét volt mögöttem így a szombat reggeli indulásnak semmi esélye nem volt viszont a Cholnoky
60 legkésőbb 18:00-s rajtjával egy vonzó lehetőségnek tűnt de ezen már csak szombat dél körül kezdtem
gondolkodni. Megnéztem a vonatindulást és innentől kezdve a szokásos forgatókönyv pörgött. Megnézem ezt,
megnézem még azt, saccolgatás, hogy elérem-e még a vonatot és végül amikor már szinte semmi esély akkor rohanás
a vasútállomásra.
A Nyugatiban volt egy órám ez elegendőnek tűnt ahhoz, hogy valamit egyek a WestEnden illetve a túrára vegyek
valami energiamatyit és ásványvizet a batyuba. Ezt sikerült is fegyelmezetten végrehajtani. Ebédeltem csülkös
bablevest és túrós csuszát. Azt kell mondjam, hogy finom is volt. Match-ben vettem ásványvizet és két Mars
szeletet. Végül a Mars szelet maradt a hátizsákban mert benéztem egy Biotech boltba is ahol vettem két
protein-szeletet.
Úgy terveztem, hogy a szobi vonaton majd átöltözök sportosra de nem is olyan vonat volt mint amire számítottam
illetve sokan is voltak ezért nem fészkeltem be magam a budiba. :) A nagymarosi vasútállomáson zárva volt a
mellékhelység így azzal sem erőlködtem.
A révkikötőhöz érve nem volt nehéz felfedezni a starthelyet ami egyben ellenőrzőpont is. Vagyis inkább az mert
a Cholnoky 60 a BEAC Maxi 110 résztávja. Nevezésnél közölték a(z öröm)hírt, hogy mivel az első két nevezőt
1600ft helyett 600ft-ért neveztették így mindenkinek 600ft-ot kell csak fizetni. Ez szerintem nevetséges összeg
ha már csak a két adag finom levest nézzük amit a túra során kaptunk.
Még itthon előkerestem a 2006-os BEAC Maxi teljesítésem itinerét, hogy elolvassam a szöveges útvonnalleírást
de azzal a ténnyel kellett szembesülnöm, hogy ilyen nem volt. Ez kis aggodalomra adott okot mert amúgy is
állandóan eltévedek és most éjszaka lesz, gyakorlatilag ismeretlen terepen. Reménykedtem, hogy 2006 óta már
született leírás. Nem született. :)
Nevezés után megállapítottam melyik padra látnak rá legkevesebben és megejtettem az átöltözést és a
kidörzsölődés elleni kenegetést. Ez alkalommal Neogranormonnal mert csak az volt itthon. Teljesen jól bevált
mert mindenféle hámveszteség nélkül megúsztam az éjszakát.
A túra komposan hatkor kezdődött mert a Cholnoky 60 azzal indul, hogy a komppal át kell kelni Visegrádra.
Visszaemlékeztem 2006-ra amikor már igencsak fáradtan értem ide és még hátra volt ugyanez a táv aminek most
indultam neki és arra, hogy a bajokat tetézve még egy liter tejet is megittam a kompon.
Beszálláskor egy srác összekevert valakivel és ezzel a kérdéssel fordult hozzám: "Még most is minden
ellenőrzőponton elszívsz egy cigarettát?". Valójában értettem a kérdést de azért rákérdeztem és mivel ugyanazt
hallottam megegyeztünk, hogy összekever valakivel.
A komp is kedvezményes volt, vagyis ingyenes mert ha jól emlékszem amit mondott az egyik főszervező úr, a 9.
rendezésen a a "komper" cég illetékese megígérte, hogy ha lesz 25. túra akkor ingyen viszik át a túrázókat. Ez
volt a 25.
A partraszállás után egy darabig gyalogoltam a népekkel de gyorsan elmaradt mindenki. A vár felé tartó
emelkedőre fordulva az utolsó párost is elhagytam és egyedül maradtam jó időre. Pulzust mértem és kis tanakodás
után a GPS-t is bekapcsoltam még a kompon amit végül is jól tettem mert egyébként nem tudnám most mennyi lett a
61.3km-ből. A pulzusmérés igazából csak tájékoztató jellegű volt. Úgy mentem felfelé ahogyan egyébként is
szoktam. Elég szívdobbantó így az elején egy efféle emelkedő. :) Az első 27km-en nem kellett aggódni nagyon az
útvonal miatt mert Dobogókőig az országos kék jelzést kell követni és ez mindenütt jól felfestett. Nemsokára
elhaladtam a pihenőhely mellett ahol 6 éve pihegtem és ahol végül csatlakoztam Csőre Ernő sporttárshoz akivel a
célig gyalogoltunk.
6km körül értem utol túrázókat. Gyalogoltak. Nemsokára elővettem a kézilámpámat de még jó ideig futottam
világítás nélkül. Élveztem a sok éjszakai futás hatását. Szerintem sokan nem mertek volna már úgy futni. Végül
egy köves lefelénél elővettem a fejlámpát mert azért a hülyeségnek is van határa.
Pilisszentkeresztre minden gond nélkül értem. Itt kaptunk levest amit először nem akartam elfogyasztani mert
még nagyon korainak tűnt, mehetnékem volt. Végül rábeszéltek és nem bántam meg. Közben két bringás sráccal
vátottam szót.
Itt a továbbindulásnál volt egy kis baki már. Csak a kapun kellett volna egyenesen kimenni és tovább az erdőbe
. Mi viszont elfordultunk jobbra. Tudtam, hogy balra kell lenni a folytatásnak de nem gondoltam, hogy pont a
kapuval szemben. De ez csak egy 200m-es kis hiba volt.
Dobogókőig semmi rendkívüli esemény nem volt. Most nem tűnt olyan végtelennek ez a szakasz mint 2006-ban.
Főleg úgy, hogy a második felére futótársam is akadt. Csak Dobogókőig voltunk társak, ott ő hátramaradt. Mint
utólag kiderült jobban jártam volna, ha együtt maradunk. Innen is egyszerűnek tűnt az út Lajosforrásig. Csak
sárga majdnem tíz km-en. Ha az sima ügy akkor a túra nagyobb része már megvan. De nem volt sima ügy. Jó ideje
követtem már a sárga jelzést amikor észrevettem, hogy van egy jelzés balra ami bemegy az erdőbe de nem láttam
mi az. Bekukucskáltam. Kék kereszt. Megnyugodva futottam tovább ... és már el is hagytam a sárga letérést
ugyanazon az oldalon, amit csak jelentős szakasz lefutása után láttam be. Itt pedig még jó volt a festés,
utólag bosszantó, hogy ezt cumiztam be. Innentől viszont alig-alig találtam jelzéseket. Láttam viszont fényeket
amiket követtem. Amikor a fény gazdáit megelőztem már megint be kellett látnom, hogy rossz útvonalon vagyunk.
Közben ők is megállapították ezt de ők maradtak ezen, mondva, hogy ez visszavisz a sárgára. Én mondtam, hogy
visszamegyek a helyes útvonalra mert az útvonalat nem ismerem, térkép nincs de futni is szeretnék még. Egyedül
viszont nem mehetek el jelöletlen útvonalon az éjszakába. Így hát visszafordultam de rögtön egy nagyobb
csoporttal találkoztam. Mindenki erre jött, így hát én sem ragaszkodtam a sárgához. Együtt gyalogoltam a
csapattal a Tölgyikrekig ami a Szurdok 40 túrából nagyon ismerős, de ezen a ponton most egy ismeretlen út
vezetett keresztül. Itt lassan előremerészkedtem a csapattól és Lajosforrásig sikeresen eljutottam.
Folytatása következik....