„Odamegyek, versenyzek, hazamegyek, oszt jól van - interjú Csomor Erikával

pen | 2008-07-23  | 5 hozzászólás

• cimkék:
• Csomor Erika, 
• ironman, 
• triatlon, 
• Roth 

Tweet

Csomor Erika az elmúlt hétvégén minden idők második legjobb női Ironman-idejével, 8:47:05 órával ért célba Rothban. Az elképesztő teljesítmény kapcsán készült alábbi interjút a MTSZ oldalán találtam.

- Szia Era, most jókor hívlak?
- Igen, már megfőztem az ebédet, sőt már túl is vagyok rajta.

- Akkor gondolkodjunk, mi lenne a legjobb cím. Csomor Erika Hawaii királynője szeretne lenni?
- Uncsi.

- Mondj jobbat!
- Tiszta Hawaii Rothban. Egy helyi újságíró valami ilyesmi címet adott a cikkének.

- Nem rossz. Leszámítva, hogy az időjárás minden volt Németországban, csak hawaii nem.
- Ez bizony igaz. A bringázás során nagyon hideg volt, 11 fokban indultunk és esett az eső. Abban bízom, hogy a nagy hawaii hőség megforgatja majd a sorrendet. Mert a holland lány, aki másfél perccel előttem ért be, első bálozó lesz. Mint ahogy a Klagenfurtban győztes német lány sem járt még az Ironman vb helyszínén. Ott meg azért elsőre senki sem szokott nagyot menni. Én viszont a tavalyi 3:01 órás maratoni futásommal bizonyítottam, hogy bár nem számítok egy forróság-menőnek, tudom kezelni a hőséget.

- Ne kerteljünk, a világ valaha volt második legjobb Ironman-idejét érted el. Az esélyesek közé számítasz, ez nem lehet kérdés.
- Jó, jó, ezzel én is tisztában vagyok. De azt is tudom, hogy Hawaii bármikor átforgathatja az esélyeket.

- De te most nagyon „egyben vagy", akárhogy is nézzük.
- Az úszásom sokat javult. Látszik, hogy megtérül a sok-sok befektetett energia. Pedig azt gondoltam korábban, hogy túl öreg vagyok én már ehhez. De egyrészt az időmön is látszik, hogy megérte a sok úszás. Hiszen 53 perc alatt jöttem ki a vízből. Igaz, hogy szinte végig egy szűk csatornában kell úszni, ami olyan, mintha egy folyóban lefelé úszna az ember. De tavaly ugyanitt négy perccel voltam lassabb.

- Ez jelentős előre lépés!
- Én is azt gondolom. No, és az általános erőállapotomnak is jót tett ez a sok tempózás.

- Meg Brett Sutton gyilkos módszerei.
- Na igen. A világ legerősebb csapatában készülni kétszer öt hetet, ez mindennél többet ér. Ott van a hawaii címvédő, Chrissie Wellington, aztán Belinda Granger és Bella Commerford. Valamennyien kilenc óra alatt mentünk már ebben az évben.

- Robbanásszerűnek tűnik a női mezőny fejlődése.
- Nagy áttörés van, ez biztos. Úgy is mondhatom, hogy forradalom a női fronton. Hogy miért? Mert mi, csajok is egyre inkább rákaptunk az Ironmanre. Talán a mi testalkatunk és mentális adottságaink jobban fekszenek ehhez a távhoz. Hiszen kisebb testtömeget kell mozgásban tartani sokáig. Ez energetikailag egyszerűbb feladat. Meg aztán mi szívósabbak is vagyunk. Ha egy pasi beteg, akkor meg akar halni. Én nem emlékszem rá, hogy kifeküdtem volna egy betegséget. Talán gyerekkoromban. Ezek a lányok, akik velem nyomják, már régen elhagyták az egójukat és végtelen alázattal közelítenek a sportág felé. Most Rothban egy nálam sokkal jobban úszó csaj velem együtt jött ki a vízből. Mint kiderült, két hete eltört a bordája. De ő azért csak odaállt és végignyomta. Fájt neki, ráadásul csak hetedik lett, de eszébe sem jutott, hogy kiálljon. Ezek a nők nem plázacicák, az biztos, hanem kőkemény banyák. Odaállnak és nyomják. Nem véletlen, hogy szinte az összes négykézlábas befutót az úgymond gyengébbik nem képviselői produkálták Hawaii-n. Magasabban van a fájdalomküszöbünk.

- Talán nem véletlen, hogy a természet rátok bízta a gyerekszülést.
- Van benne valami. Ez még nálam azért egy kicsit odébb van. Visszatérve az Ironmanre: korábban ez olyan misztikus, hihetetlen teljesítmények tűnt a nők számára. Nem volt igazán erős a mezőny. Igaz, hogy Paula Newby-Fraser óriásit ment a maga idejében. De nem voltak komoly vetélytársai. Tízpercenként ért célba egy-egy nő Hawaii-n. Tavaly nekem a tizedik helyért kellett lesprintelnem két lányt a végén. Nagy dolgok vannak a lányoknál, az biztos. Mit szedtek, estek nekünk sokan. Azok mondják ezt, akik nem tudják elképzelni, hogy ezt tisztán is lehet Pedig ezeknek az eredményeknek egy titka van. Ha ez egyáltalán titok. Brett Suttonnál egy csapatban készülünk nagyon sokan, akik komoly esélyekkel indulunk majd ott. Nálunk minden edzés egy-egy háború. Sokszor négykézláb mászok be az ágyamba este, annyira kifacsarnak a csajok. Régebben, ha itthon fiúkkal edzettem, elengedtem őket, ha már nagyon keménynek éreztem a tempójukat. Fiúk, gondoltam, úgyis erősebbek nálam. De a közös edzéseken Chrissie-t nem engedem el. Megyek vele, amíg bírok.

- Nem lehet egyszerű minden edzést kőkemény versenyként megélni.
- Nem is az. Egy-két könnycseppet elmorzsoltam már az edzőtáborok alatt. Mert bár szemtől szemben kedvesek, dicsérnek, megpuszilnak, az első adandó alkalommal a torkodnak esnek az edzésen. Várják a pillanatot, és ha gyengének mutatkozol, azonnal lecsapnak. A kerékpározások - hiába közös edzésnek hívják - gyakorlatilag minden alkalommal kritériumversenyt takarnak. Idehaza, ha elmentünk bringázni, mindig megvártuk egymást a dombtetőn. Soha nem rántottuk be a sort, ha a másik vezetett bringán. Itt a ilyen akciókért dicséret jár. Nincs veszélyesebb, mint egy kis könnyű bringázás.

- Butch Cassidy-é a következő legendás idézet: „Szabályok? Késpárbajban?"
- Úgy valahogy. Nagyon gyorsan rájöttem, hogy itt egy szabály van. Hogy nincs szabály. Na jó, a másikat nem ér lelökni a bringáról és a pumpát sem szabad a küllők közé rakni. De különben... Mivel én vagyok az új a csapatban, folyamatosan tesztelnek. Hogy belül mit érzek, az egy dolog, de kifelé nem mutatok semmit. Vagy legalábbis igyekszem. Ha itthon csinálnának velem ilyeneket, már régen kifakadtam volna. Itt nem teszem, mert tudom, hogy ez is hozzá tartozik. Már alig várom, hogy más legyen az új hús, kóstolgassák azt. Persze lehet, hogy végképp akkor sem szállnak majd le rólam, hiszen érzik, tudják, hogy veszélyes lehetek rájuk.



- Naná, 8:47 percet menni Rothban...
- És most úgy érzem, vannak még tartalékok. A bringapálya nagyon cudar volt.

- De te szinte szereted, ha fagyos szél fúj és vízszintesen permetez az eső.
- Nem szeretem. De talán jobban viselem másoknál. Én is teljesen átfagytam az első körön, de elviseltem. Volt olyan lány, akit úgy hagytunk el, hogy megállt, mert teljesen szétfagyott. Ráadtak egy esődzsekit. Nem is volt a pályán, amikor elmentünk mellette. A csúszós, vizes aszfalton nem is nagyon lehetett nyomni a kanyarokban. Így lett az időm 4:54 óra. Persze az igazsághoz hozzá tartozik, hogy amit a bringázás során elvett tőlünk az időjárás, azt a futás során visszaadta. Mert akkor már 15 fok volt, száraz idő. Ideális a maratonifutáshoz.

- Nem véletlenül lett az időd 2:55:58 óra!
- És mondom, úgy érzem, hogy még maradt ebben. Ha jövőre hasonló idő lenne száraz aszfalttal a bringapályán...

- Nem akarok ünneprontó lenni, de az ember, amikor sül a lába, mindig úgy érzi, hogy szinte el se fáradt és hogy ebben még nagyon sok van.
- Tudom, mire gondolsz. Ezzel én is tisztában vagyok. De azért azt gondolom, hogy egy év múlva még jobb lehetek, ha ezt kibírom. Tizenöt évet alapoztam arra, hogy az izmaim, ízületeim kibírják ezt a terhelést. Nem beszélve a mentális leterheltségről. Most jutottam el odáig, hogy kibírom. Ha lenne még tíz évem, más utat választanék. De ennyi idősen már nem várhatok. Nincs mire. Vagy kibírom,

- És akkor Hawaii királynője leszel...
- Az idén szerintem nem. De jövőre lehet esélyem. Persze akkor sem keserdnék el nagyon, ha idén mégis sikerülne a csoda. Az óriási dolog lenne. Egy lány Abonyból.

- Erről jut eszembe. Amit az arizonai győzelmed után írtál a csapat honlapjára, az nagyon magával ragadott. Ahogy összekötötted a te győzelmedet Major Józsiéval.
- A sztori adta magát. Mert mennyi esélye volt annak, hogy két abonyi nyer egyszer egy Ironman-távú világversenyt Arizonában? Gyakorlatilag semmi. Mégis megtörtént. Józsi eredményeinek ezért is örülök nagyon. Benne is megvan az eltökéltség. Hiszen saját erőből éri el ezeket a szuper eredményeket. Már említettem Brettnek, mi lenne, ha velünk készülne. Lenne rá mód, de azt neki kell akarnia. Én hiába rángatnám oda. Ha nem belülről fakad nála a késztetés, az első nehézségnél összecsomagol és meg sem áll hazáig. De, remélem, megérik ő erre.

- Te pedig szinte már kész vagy Hawaii-ra.
- Ez az eredmény nagy megerősítést jelent, hogy bár veszélyes, amit csinálok, van eredménye. Huszonkét percet fejlődtem tavaly óta. Ez óriási teljesítmény-növekedés. Ez a csapat hozza ki belőlem ezt. Nekem ez kell a fejlődéshez. Még akkor is igaz ez, ha nagyon sokszor én vagyok a gyenge a csapatban. Nem tehetek róla, de edzésen nem tudok mindent kiadni magamból. Egyszerűen leszabályoz a szervezetem. De ha rajtszámot adsz rám, ezek a korlátok eltűnnek. Akkor előjön belőlem a fenevad.

- A nagy eredményekhez ez kell, ez nem vitás. Az edzéskirályok soha nem nyernek nagy versenyeket.
- Én pedig szeretnék.

- Meg már nyertél is.
- De a legnagyobb még hátra van.

- Tényleg, mi van hátra Hawaii-ig?
- Most egy pár hetet itthon töltök. Kell ennyi feltöltődés a durva közös edzőtáborozások után. Augusztus 2-án elindulok az olimpiai távú országos bajnokságon. Egy-két lány gyorsabb lehet nálam. De azért a bringapályán okozhatok nekik meglepetéseket. Címvédőként már várom azt a versenyt. Utána pedig egy németországi féltáv következik, egy újabb négyhetes tortúra Brettel. Majd pedig Zofingen, talán utoljára. Mert már elég közel esik Hawaii-hoz. Aki ott nagyot akar menni, az nem is szokott ott indulni. Mondtam már, és az idén nem hiszem, hogy Hawaii-on győzni tudnék, így tehát talán még belefér Zofingen. Szép lenne, ha pályacsúccsal tudnék búcsúzni. Karin Thürig ottani rekordja 7:04 óra, tavaly másfél perccel maradtam el ettől. Ennyit fejlődtem, menni fog. De ahhoz komoly ellenfelek kellenek. Mert egyedül nem megy. Jövőre viszont már tényleg csak Hawaii számít majd.

- Ahhoz túl kell még élned néhány öthetes tortúrát Brett Sutton kezei között.
- Most, hogy eljöttem - és éppen idejében jöttem el -, van időm egy kicsit lenyugodni, rendezni a gondolataimat. Kell hozzá egy kis idő. De, ha ez megvan, jöhet a következő adag.

- Tudnád ezt évekig csinálni?
- Így? Csak ha akkor hagyhatom el őket, amikor nekem tetszik. Kellenek ezek a pihenők. A testemnek és a lelkemnek is. Amíg ott vagyok, megteszek mindent, tűnjön bármekkora ostobaságnak is. De a végtelenségig nem lehet feszíteni a húrt, ezt érzem.

- Még szerencse, hogy a versenyeken viszont akár a végtelenségig is feszíted.
- Nem vagyok egy izgulós versenyző. A körülmények nem rajtam múlnak. Én megteszem, amit azt megelőzően megtehetek. A többi nem rajtam áll. Én odamegyek, versenyzek, hazamegyek, oszt' jól van.

- A beszélgetés végére még az interjú címe is meglett.
- Ez talán túl erős. Bár, az is igaz, hogy teljesen igaz rám. Nem bánom, legyen!

Kapcsolódó hírünk:
Csomor Erika második lett Roth-ban


Forrás: http://www.triatlon.hu/
Képek: http://www.challenge-roth.com/