Edzésleírás

Azt hiszem, mostanra pukkadt ki a lufi, ami az elmúlt hetek km-gyűjtését a felszínen tartotta. Nyilván az elején sodort a remény, hogy jönnek az ünnepek, majd ortt voltak a szabadságos, pihenős napok, majd pedig a tavaszt idéző időjárás. Most kicsit bánom, hogy nem nyomtam meg jobban a múlt hetet, amikor volt kedvem kimenni a "tavaszba", de nem lehettem biztos benne, hogy mostanra tényleg beköszönt ez a zordabb tél.
Nos. Nincs tétverseny előttem, és ha kell, szinte bármikor le tudok futni egy 20-ast, viszont nem kell az a nyomasztó érzés, amit akkor érzek, ha erőszakot kell elkövetnem magamon, hogy kimenjek futni. Nekem ez nem erről szól. Nem akarom, hogy a km-számokat számolgassam.
Úgyhogy, amíg vissza nem szorul a tél, kicsit csak szintentartás van. Akkor megyek ki, ha van kedvem, és olyan tempóban nyomom, ahogy jól esik. Ahogy ma is. Egy nagyon laza, jólesős, beszélgetős Árvizi oda-visszát kocogtunk Zolival, óvatosan, vigyázva a csúszós, latyakos úton, mégis élvezve minden másodpercét. :) Esett valami szutyok, talán havatseső lehetett a végére, de az sem zavart. Nekem pedig ezek a pillanatok sokkal többet érnek, mint a bármilyen km szám. Még akkor is, ha ezekből kevesebb van. Épp ezért éri meg megőrizni ezeket :) Úgyhogy szutyok tél ide, vagy oda, most hogy ezt megbeszéltem magammal, tökjó. :) 

3 hozzászólás

monique 4503 napja

azért én irigyellek, hogy mész/mehetsz a kemény télben is :)) én most adtam egy kis pihenőt magamnak..

Gandi 4505 napja

Így kell ezt, egészségedre! :-)

zilaci 4505 napja

Ezt most nagyon szerettem olvasni. :)