Sport

(verseny)

Edzés ideje

03:48:51

Távolság

20.7 km

Tempó

11:03 p/km (5.43 km/h)

Edzésleírás

Tesómnak máshová -pinyóversenyre- kellett mennie, ezért "sérült" vádlival átvállaltam helyette az indulást. Kb. 2 hete fájt a vádlim, ha terheltem.

Encsi is jött, ő is a 21re.

Máskor is Dr. Mátrát fogom felkeresni, ha ilyen bajom lesz. Elmúlasztotta a vádlim sérülését.

Az első kört lassan kezdtem, a másodikat megnyomtam, a harmadik nehézkes volt.

A Mátra mindig mutat újat! Ez a Mátraalmás felőli emelkedő részemről még ismeretlen terület volt.

Reggel 6kor indultunk,a régi 3-ason, a rajt 9-10-ig volt kiírva , de rugalmasak voltak a szervezők. Saját idő terhére lehetett később is indulni. /Szerintem korábban is./

Mi végül is 9:11kor vágtunk neki. Mint írtam a jobb vádlim kb. 3 hete fájt, görcsölt, nagyobb terhelésnél. Ezért is, úgy terveztük az első kört együtt teljesítjük Encsivel. De az Amerikai útja óta ő sincs már olyan formában, hogy akár engem is lefusson. Szerinte a tanulás fontosabb :) Már a lejtőn gyorsabbnak éreztem magam, de kimélni akartam a vádlimat is, ami 2 km után bejelzett, hogy még mindig nem 100-as. Ezért is inkább az Encsi tempóján haladtam tovább. Amikor elértük Mátraalmást elöszőr és megkezdtük az emelkedőt, nem futva, gyalogolva, akkor döntöttem úgy megyek saját tempót. Két okból is. Az egyik féltem, hogy később a vádlim vissza fog tartani. A másik nekem nagyon lassú volt az ő tempója. Szóval egyedül folytattam. Tempósan haladtam felfelé, folyamatosan előzve. Könnyedén, hiszen nekem ez még az első köröm volt. De amikor ráfordultam a nagy meredekre emlegettem Tesómat, hogy mibe rángatott bele. Nem bántam meg. A nagy emelkedő első körben meglepett, a másodikban jól esett, a harmadikban már fáradt voltam kicsit. A csúcs után jó volt ismerős terepre érni. A Hanák Kolos távján jöttünk visszafelé, egészen az első pecsételési pontig, ahonnan már csak kb. 600m volt a cél. Ahol meleg tea, lekváros kenyér, zsíros kenyér és hagyma fogadott minden teljesítőt. A hosszú távosoknak melegedő sátor is jutott, egyébb frissítőkkel megspékelve. Első kör után egy szelet, második kör után két szelet lekváros kenyeret ettem. A végén zsíros kenyeret. Encsivel még egyszer találkoztam  a közös ellenörző ponton jött szemből, jól ment neki is. A második körön a lejtőn egy három fős futócsoport középső embereként toltam. Gyors tempót nyomtunk, néha pozíciót cserélve. Kb. 500 méterrel Mátraalmás elött lemaradtam, a kesztyűt és a sapit vettem le és tettem zsebre futás közben, de addigra eltávolodtak társaim. A szélirány is változott és a tempóm is más volt, ezért hol levettem, hol fel ezeket a kiegészítőket. A rajtnál felvettem egy pólót, két pulcsit és a mellényemet. egy pulcsit plusszba, mint terveztem, de fölösleges volt. 3.5 km után a futóhátizsákomban landolt. Amiben egy kulacs volt és 4-5 csoki. A harmadik körre kicsit kipukkantam, nagyon megnyomtam a második kört. Ezért úgy döntöttem kiélvezem az utolsó kört. Élvezem a tájat, többet nézelődök, gyalogolok. Volt 3 óra 35 percem a maradék körre, és Encsit is meg kellett várnom. Minek rohanjak? Jó volt tudni, hogy utolsó kör. Le a kalappal azok elött, akik 24 kört toltak le itt.

Részemről ez egy próba volt, hogy jövőre akarok-e egy 100 feletti távot teljesíteni itt. Nem tudom. Ha ilyen évem lesz mint ez, nem hiszem. De hátha több időm lesz a futásra.