Sport

(verseny)

Edzés ideje

01:44:14

Távolság

21.1 km Szint: 156 m

Tempó

04:56 p/km (12.15 km/h)

Edzésleírás

Hát ez egy király verseny volt. 175 induló a FM-on, kb. 20 a 10 km-en, nemigen zavartuk egymást. A rajt előtt volt egy kis lelkesítő beszéd, jó volt látni a mindenfelől érkező futókat, még Kanadából is jöttek. Olyan családias hangulat volt, nnna. Elnézve a sok agarat egyből azon járt az eszem, hogy engem fog tolni a záróterepjáró (szerencsére nem így lett). A korbeli szórás otthoni versenyekhez képest különösen fura volt, mert elnézve a mezőnyt a legnépesebb csapat az 50+ lehetett, fiatalok alig voltak. Volt egy bácsi, aki legalább 80 éves volt, és alig 5-10 perccel utánam ért be. Na, ez a durva, nem a smirgli! :) De volt olyan iron(wo)man is, aki a rajt előtt gyorsan elszívott vagy 3 szál cigit :) Tényleg ironman volt, hallgatóztunk :)

A verseny napján fél 10-ig szakadt az eső, párafüggönybe vonva az egész szigetet, pazar látvány volt. A sok esőtől megteltek a vízesések, néhol könnyfakasztó látványt nyújtva a buszozás alatt.

Rajthoz sétálnunk kellett kb. 1500 m-t, de nem sietett senki, így végül 10 perccel később indultunk. Előtte volt egy kis fényképezkedés, meg lellkesítés. Rajt után érintettünk egy kórház+idősek otthona kombót is, ki volt adva az öregeknek, hogy integessenek, mert aki nem integet, az nem kapja meg a napi gyógyszeradagját. :) No, ilyen hangulatot képzeljetek el. Indulás előtt skót dudás srác játszott folyamatosan, nem volt 10 éves sem. 

Rajt. Nem kellett különösebben előre húzódnom, egy kupac volt az egész brancs. :) Az első km elég gyorsra sikeredett, csóváltam is a fejem, hogy nem lesz ez így jó uh. lassítottam. És futottam egy ugyanolyan következőt :) :) Aztán az első 10 km-en nem is nagyon ingadozott, kivéve az emelkedőkön, de próbáltam a szmre rutinosabb futókhoz belőni a tempót, mert ilyen terepen még nem versenyeztem. A csapat gyorsan széttagozódott, lényegében az egész verseny alatt meg is maradtak az első pár km-en kiépített távolságok, én is csak 5-6 embert előztem meg a 21 kili alatt, engem is egy emberke hagyott el a végén, de akkor már görcsöltem keményen.

Az útvonalat nehéz leírni, igazán nagy emelkedő kettő volt, a több szép lassan hullámzott, szerintem egy km-nyi vízszintes szakaszunk nem volt, uh.féltem, hogy valahol túlhajtom magam. A táj gyönyörű volt, ugyanazt láttam, mint reggel a buszból, csak most volt időm nézelődni. Kb. féltávnál volt egy olyan rész, ahol elnéztem balra és szó szerint sírva fakadtam a látványtól. Párszáz méteres felhőalap, páragomolyagok mindenfelé, a zöld minden árnyalata és vízesés mindenhol, közben a felhőtömegen néhol áttörö napfény kisérteties fénybe burkolta a hegyoldalt. Nehéz leírni a látványt... Közben egy skót dudás kocsival mindig ment előre, kiszállt, játszott, beugrott ésment tovább. Jó arc volt :)

Aztán a job vádlim visszarángatott a rögvalóságba, hiányzott a magnézium. Meg a kompressziós zokni, amit végül nem vettem fel rajt előtt. A frissítőpontokon csak víz volt, a kulacskámból az izo gyorsan elfogyott, uh. 15.km-től már csak azt vártam, hogy mikor ránt le a görcs az útpadkára. Majdnem sikerült neki.

De nagyjából ez volt az a pont, amikor keztem hinni benne,hogy be tudok menni 1:45 alá. Nem terv volt ez, inkább egy vágy, ami úgy hittem soha nem fog beteljesülni. Volt majdnem egy perc tartalékom is. Aztán már csak matekoztam és rájöttem, hogy a táv nem 21, hanem 21.1 km lesz :) :) Aztán a tartalék meg fogyogatni kezdett a vádli miatt (meg az utolsó frissítőpont egy emelkedő alján volt), ráadásul tudtam, hogy a cél egy emelkedő tetején lesz, így nem volt mese, próbáltam tartalékot képezni a végére megint, úgy, hogy a bal vádlim is kezdte elhagyni magát. Aztán a bal combom. A vége előtt 2 km-el meglett a tartalék, már csak az iramot kellett tartani. Egy (később kiderült) glasgow-i sráccal húzattam magam pár száz méteren, aztán amikor elhagyta magát, megelőztem és én húztam tovább, mondván, hogy 7 percünk maradt az utolsó mérföldre, mese nincs, menni kell. És mentünk. Közben elhagytam az egyik kulacsom, de már az sem érdekelt. Megjött a Salen tábla, az utolsó emelkedő alja, hát a srác nem lemaradt? Bevártam, belefért, én is lógtam rajta, ennyit igazán megérdemelt. Utolsó 400-500 m-t egymás mellett futottuk, célkapu, hátbaveregetés, kézfogás, összeomlás, sírás, miegymás... bezzeg a görcs egyből kiállt mindkét lábamból, csessze meg. Párom várt rám, kicsit megkapaszkodtam benne, különben biztos pofára estem volna. Nulla energiám maradt. Vagy inkább átmentem minuszba. :) Az sms-ig annyira nem tudtam örülni, mert tömegrajt volt, de végülis csak 3 másodpercet tett rá az eredményemre. Meglett. Bőven. Nem, nem lazán. Sok energiát fektettem bele, főleg ilyen meló mellett. Innen is köszönöm Evinek, hogy bár néha a pokolba kívánt a sok futásommal, de támogatott, mert ő is kellett hozzá, nem kicsit.

Ennyi. Emésztgetem még...

1 hozzászólás

csabipontkom 2098 napja

Nagy gratula, kemény voltál nagyon! :) Jót tett a "levegőváltozás"! :D