Edzésleírás

26.

A sarkantyú miatt nem túl felkészülten.

Emiatt persze az elmult évek legszenvedősebb bércén vagyok túl. De megvan, az izomláz  is ennél erősebb szokott lenni, a sarkam is rendben van, szóval mit sírok.

Vissza az elejére: szóval pénteken Oszkárral fel Bp-re. A Népligettől elgyalogoltam a busz pu-ig, innen menetrendszerűvel Sirokig. Gyöngyösön felszállt Tamás és a barátnője. Sirokon beültünk egy palóclevesre, (én még egy sörre is), beszélgettünk és úgy elment az idő, hogy nem volt kedvem kimenni a sötétbe sátrat verni. A csarnok eléggé kongott ami biztató volt a nyugodt éjszaka szempontjából, persze 3-an is horkoltak. Ez ellen letoltam mégegy sört ami működött is.

Reggel elég patentul ment minden, 6-kor rajt, és el is kapott a hév, annak ellenére, hogy előző este még azon voltam, hogy egy ideig Tamásékkal megyek. Szóval toltam, igyekeztem nem futni, így is mire felértem a Kékesre eléggé kivoltam.

Ettem, zoknit cseréltem (nagyobbra) aztán elkezdtem menni óvatosan lefelé. Mikor a szendvicset stabilnak éreztem a gyomromban elkezdtem kocogni, de pár lépés után kifordult a bokám. Hirtelen megfogalmaztam valami tömöret, de aztán mivel éreztem nincs nagy baj, tempósan sétáltam tovább lefelé. Kb egy Km után ismét belekocogtam, a bal boka ismét kifordult.

????? Egyből eszembe jutottak Laci szavai az előjelekről. Gondoltam nem futok (kedvem sem volt), a szintidő így is meglesz (12 órára saccoltam), a sarkamat sem terhelem, vin-vin. Nem is volt mostanában a két pont között 1 óra. Mentem tovább fel Galya felé, közben azon törpöltam, hogy Kékesig megvolt a szint fele, Galyán már a táv is le lesz felezve szóval már csak be kell sétálni.

Azért Piszkés tető után újra belekocogtam ha úgy éreztem. Szentimrén tea, nápolyi. A bal kanyarnál kicsit félrevonultam el a műholdak figyelő szemei elől. Sporttársnővel ellentétes oldalon " -te nem nézel ide én nem nézek oda" Leokéztam (bár megérte volna csalni...).

Vöröskőnél lábszellőztetés. Ágasvár elég hamar eljött. Lefelé a házig az a meredek most sem lett a kedvencem. A háznál alma, meg sem álltam menet közben faltam be. A patakig toltam onnan kicsit belassultam, fotózgattam jó volt túrázni élvezni a "nyarat". Vártam, hogy virágzik a Berki szellőrózsa, de nem akart fotózkodni. (Farkas boroszlán sem volt a Kékes előtt, sőt a kökörcsineket sem láttam Galya után).

Keresztesen erőgyűjtés sajtok, zsömle, szörp dögivel a meleg miatt és terv szerint egészkor indulás. Fárasztó volt, lassan azért szerintem el is éheztem, de aztán fönn voltam a nagy mumuson a Muzslán. Innen már csak a lankásakat kocogtam, a meredeket sétáltam, néha háttal. Egyre kisebb kortyokat ittam, hogy maradjon legalább egy korty a Diós patak túloldalára is. Ahogy közeledett a falu elment a kedvem a futástól, de aztán ketten is elkocogtak mellettem, hát felébredt bennem is a virtus.

11 óra 44 perccel lett meg a 26

Pár éve messze jobb időket mentem. Na most ha félév után ennyit rontok akkor hogyan megyek végig 10 év mulva? 20-ról ne is beszéljek... na jó nem károgok, mert tudom a megoldást csak kitudja meg tudom-e majd csinálni.

Azé jóvót!