Edzésleírás

@thePark - OCR

 

Múlt héten újrakezdtük az OCR edzéseket a parkban, új lendülettel, új pályákkal, friss energiával és további kihivásokkal. Igy bár a tegnapi hosszú után egyetlen porcikám sem kivánta a mozgást, mégis motivált, hogy kipróbáljam az új pályákat, és versenyezzek megint a kis tanitványaimmal. Ebből a szempontból kihivásnak tűnt a mai nap, hogy merev, beállt lábakkal felvegyem a kesztyűt a kihivókkal szemben.

 

3 pályát terveztem a mai napra:

Kariya (10) 2K - 11:33

Isahaya (24) 2K - 13:33

Salamanca (43) 2.4K - 13:05

 

Jó korán kimentem a parkba, hogy felállitsam az akadályokat, és megfussam a két rövidebb útvonalat, mielőtt megérkeznek a többiek. Mivel nem akartam sok kilométert futni a tegnapi után, igy rövid pályákat választottam. Bemelegitésnek a legrövidebb kezdő pályát teljesitettem. Ez a park legkönnyebb lehetséges elemeit tartalmazza, minimális 2 és fél kilométeres hosszúsággal. Úgy gondolkoztam, hogy aki ezt választja, az nagyon-nagyon kezdő, és feltehetően lassabb. Igy nem akartam komoly szintidőt beállitani, ami számukra irreális. Emiatt tényleg totál lazára vettem, ami ilyen fáradtan nem is esett nehezemre. Ezt a gyors és könnyű pályát, igy szégyen szemre 11:33 alatt teljesitettem.

 

Kissé már jobban bemelegedve, nekikezdtem a szintén rövid, de nehezebb elemekkel tarkitott Isahaya pályának. Meglepődve tapasztaltam, hogy a fáradtság nem is annyira a lábaimban jelentkezett, inkább az erőelemek mentek nagyon nehézkesen, úgy éreztem, gumiból vannak a karjaim. A pálya hossza megegyezett az előzővel, ám ez még 2 perccel tovább tartott, mint az előző: 13:33.

 

Aztán eljött a konkrét edzés ideje, megérkeztek a résztvevők. "Sajnos" Sam is köztük volt, a gyors-lábú feka srác, aki mindig nagyon megszorongat, igy joggal féltem, hogy ilyen fáradtan ezúttal van esélye megverni. A bemelegitést most inkább csak dirigáltam mint elvégeztem, de végülis számomra már bőven megvolt.  A rövid de nehezebb pályát senki nem választotta, igy egyelőre a nem túl acélos szintidő amit felállitottam nem volt veszélyben. A könnyű pályát is csupán két kezdő választotta, akik még az én gyenge eredményemet sem tudták megközeliteni. Igy a legnehezebb, 3 kilométer hosszú Salamanca pályára, és az aktuális versenyre koncentrálhattam. 

 

Öngyilkos taktikával, turbó sebességgel kezdtem, két okból: egyrészt reméltem, hogy egy izmos kezdés elveszi az ellenfél kedvét a versenyzéstől, és feladja már az elején hogy lépést tartson velem. Én tudtam, hogy nem fogom végig birni ezt a tempót, de abban biztam, hogy már van annyi tisztelet velem szemben a futóimban, hogy feltételezik rólam az ellenkezőjét. A másik ok az volt, hogy az akadályokat csak egyesével lehet használni, igy aki előbb ér oda, az előnyből kezdi a következő kört, mivel a később érkezőnek várnia kell. Ez különösen a második akadálynál volt fontos, a Cliffhangernél, ami a legnehezebb és leghosszabb akadály a parkban. Igy abban kellett biztosnak lennem, hogy ahhoz elsőnek érek oda, utána nagy baj már nem lehet. Ez sikerült is. Nem kapkodtam el a mászást, mert tudtam Samnek úgyis várnia kell mig befejezem, igy szusszanhattam egyet (már amennyire lehet szusszanni úgy, hogy közben köteleken lógsz és tartanod kell magad). Előnyöm tudatában a következő néhány kört egy kicsit lazábbra vehettem. Mivel a futás felénél van egy forditó, minden körben pontosan látható, hogy csökkent, vagy nőtt a különbség az ellenfelek között. Szerencsére úgy tűnt, hogy a távolság közöttünk nem csökken, sőt.. Nem tudom hogy Sam feladta-e a versenyt, vagy tényleg csak ennyi volt benne. Mindenesetre 2 körrel a vége előtt már megnyugtató volt a különbség közöttünk, és tudtam, hogy mindkét akadály olyan, hogy ha elsőnek érek oda, a mögöttem lévőnek megint várnia kell, igy nincs esélye beelőzni. Ezért innentől már csak arra koncentráltam, hogy tartsam a közöttünk lévő távolságot. Az utolsó körben még kipréseltem magamból minden energiát amim maradt, igy célba érve már majdnem egy perces előnnyel zártam, nem volt miért aggódni, Sam egy pillanatig sem jelentett veszélyt a győzelmemre.

 

Nagyon jó kis edzés volt, tipikus példája annak, hogy a közös edzés, és a versengés mennyire tud motiválni. Egyedül egészen biztosan közel sem nyomtam volna ennyire. Gyorsabban fejeztem be a 2.4 kilométeres távot, mint edzés előtt a 2 kilométerest. Az is biztató volt, hogy a tegnapi közel 36 kilométer után egy nappal, ilyen teljesitményre voltam képes.

 

Kariya (10) 2K

1. Rail Zag

2. Catch the Spider

3. Stairway to Bench

4. Rolling Stone

5. Rockin' Around the X-Mas Tree

 

Isahaya (24) 2K

1. Sling Zag

2. Sloth

3. On Top of the Ladder

4. Cliffhanger

5. Waves

 

Salamanca (43) 2.4K

1. Military Course

2. Cliffhanger

3. Sling Burpee

4. Run with Lifesavers

5. Tarzan Swing

6. Survive Dubai Constructions