Edzésleírás

BAA Pick Up games 2:4 (8:11, 11:7, 9:11, 7:11, 9:11, 11:7, )

10 pont, 5/15 (33%) 9ass / 4eladott, 7szerzett, 7pattanó, 2kiharcolt 21IBM

 

Az év első kosáredzése. Nagy lelkesedéssel vágtam neki a szezonnak, mert szeretnék visszatérni és olyan szinten játszani, mint 3-4 évvel ezelőtt. De ehhez edzeni kell, ami az elmúlt években kimaradt. 3 évig egyáltalán nem kosaraztam, és az elmúlt évben is csak meccseket játszottam, semmi gyakorlás. Nem beszélve a fizikumomról, ami anno a gyenge technikámat ellensúlyozta, de mivel most ez sincs meg, igy szinte használhatatlan vagyok a pályán. Hogy kicsit tunningoljam a lelkesedésemet, egy pár új csukát is beszereztem a szezonra, egy csillogó, piros Air Jordan 11-et. Ez a kedvenc kosárlabdacipőm, de gimi óta nem játszotam benne, és ez a szin a Royal's mezhez is passzol. Remélem jó szezonom lesz benne.

 

Nagy lelkesedéssel léptem páyára a szép új cipőben. Korán érkeztem, igy végre be tudtam dobni magam rendesen a játék előtt. és feldobáskor egyetlen dolog volt a fejemben: bátran támadni. Első szándékból kosarat szerezni és csak másodikból passzolni, nem forditva. Nos az elgondolás szép volt, be is tartottam szorgalmasan. A gond csak az, hogy mivel hónapok óta nem fogtam labdát, igy a dobások rendre kimaradtak. Először csak a középtávoliak, aztán a palánk alattiak is, mig végül már úgy elbizonytalanodtam, hogy a jól begyakorolt visszapörgetések, sőt, a totálisan üres ziccerek is. A gond az, hogy ilyenkor az önbizalom is pikk-pakk elszáll, ráadásul ismeretlenekkel játszva, gyorsan a csapat bénája leszel a többiek szemében, és nem kapsz több labdát. Igy inkább gyorsan leálltam a dobálással, és arra fókuszáltam, amiben jó vagyok: védekezés és passzok. Nagyon keményen ügyeltem a kizárásokra, igy legkisebbként is meglepően sok lepattanót (felpattanót) szedtem. Mivel a dobás nem nagyon ment, elkezdtem a társakat tömni labdával, és ha nem hagynak ki annyi dobást, kétjegyű asszisztot jegyeztem volna. Az elején még becsúszott 1-2 rossz passz, de a játék második felére már egészen magabiztosan fickándoztam, még egy fejfölötti háttal passz is belefért.

 

Sajnos olyan csapatba kerültem, amiben az irányitó srác valami elképesztően önző, már ismertem őt a SOLE DXB-s kosáredzésről. Rengeteget hibázott, és jól felcseszte az agyam, hogy nem volt képes passzolni, mi meg csak fölöslegesen futkostunk fel-alá. Aztán volt még egy gyúrós szépfiú, aki nagyon tehetséges játékos, de sem a hajtás nem fekszik neki, ráadásul kényes volt, mint valami kis hercegnő, egy lépést nem tett egyetlen labdáért sem, ami nem pont a kezében landolt, ráadásul ha nem jött ki neki pont a lépés mikor megfogott egy-egy labdát, akkor sem passzolt tovább, hanem flegmán rádobta, igy elég sok dobást elkönnyelműsködött. Ezek miatt, meg főleg mivel az első 6 rádobásom zsinórban kimaradt, sok elszalasztott támadásunk lett, igy az első meccset simán elbuktuk.

 

A második menetre taktikát váltottam, és elkezdtem passzolni, igy ez a meccs már sokkal szorosabban alakult. Plusz egy sokkal gyorsabb feka ellenfélen kezdtem el védekezni, akitől eleinte eléggé tartottam, de aztán rájöttem,hogy az atletikussága ellenére nem túl ügyes, igy gond nélkül tudtam védeni. Az mondjuk igaz, hogy félpályán egyszer ő is elcsente a labdámat pattogtatás közben, ami a legnagyobb ciki, de ezen a napon a dobás mellett amúgy is a bizonytalan labdavezetés volt a legnagyobb hibám. A játék végére egál állásnál leragadtunk. 4-5 lehetőségünk is volt kosarat szerezni, de minden kimaradt, leginkább köszönhetően a fent emlitett két úriembernek, akik hol elbaromkodták a befejezéseket, vagy önzően fejjel nekimenve 4 védőnek, teljesen buta, nehéz dobásokat vállalva. No ebben a helyzetben, a nagyon rossz dobóforma ellenére is, amikor végre eljutott hozzám a labda, egy gyors leütéssel megverve az ellenfelemet, egy középtávolit elsüllyesztve megdobtam első kosaramat a mai napon. Ez továbblenditette a saját és a csapatom szekerét is, és megnyertük a partit.

 

Harmadikra igy a másik pálya győztesével kerültünk össze. Velük is egy szoros meccset játszottunk. Eddigre már egészen jól belelendültem, egy-két dobás is beakadt végre. Vezettünk elég sokáig, de aztán megint jöttek a szokásos önzősködések és nehéz vállalások a csapattársak részéről, ahelyett, hogy dobtunk volna egy-két egyszerű kosarat, igy az ellenfél feljött, és meg is forditotta a meccset.

 

Mivel újra kikaptunk a következő menetben a csapattársaim már elkezdtek baromkodni, nem visszamenni védekezni stb. Igy ez a menet teljesen értékelhetetlen lett. A végére már a másik csapat is kiengedett, igy tudtunk valamennyit kozmetikázni az eredményen, de már csak azt várta mindenki, mikor lesz vége.

 

Mivel eddigre néhányan (köztük az önző srác) hazamentek, igy bár az én csapatom került kispadra, dobhattunk a csapatba kerülésért. Büntetőt még álmomból keltve is nagyon jól dobok, igy bennmaradhattam, és szerencsére egy másik csapatban. Boldog voltam, hogy nem az eredeti ötösben kell tovább játszanom. Velük egy jó meccs következett, és ők normálisan is kezeltek, újra kaptam labdákat. Viszont az egyik srác nem volt hajlandó faultot mondani, amivel az ellenfél vissza is élt, igy nem sokkal ugyan, de ezt a menetet is elbuktuk. Itt már be-becsúszott 1-2 hiba, a védekezésem sem volt makulátlan és a szabad labdákért sem mentem túl nagy elánnal, de ennek egyetlen egyszerű oka volt: már a seggemen vettem a levegőt.

 

A legutolsó meccsre már csak néhányan maradtunk, és én újra bebüntetőztem magam a csapatba. Itt már leginkább baromkodás ment, és nem igazán futott már vissza senki védekezni. Igy az az 1-2 ember aki még hajtott, eldönthette a meccset. Én voltam az egyik. Nagyon akartam a győzelmet, szerettem volna a pocsék kezdés után kellemes szájizzel hazamenni. Az ilyen edzés végi baromkodásnak a legnagyobb veszélye, hogy kombinálva a fáradtsággal, ilyenkor menetrendszerűen sérül meg valaki. Szerencsére ezúttal ezt el tudtuk kerülni, sőt a győzelmet is behúztuk, bár a marhulás egyre jobban eluralkodott a játékon, igy nem bántam, hogy vége lett az edzésnek. 

 

Csalódottan távoztam a teremből, és el kellett teljen pár nap, hogy át tudjam értékelni a teljesitményem. A kezdeti kimaradt dobások, és emiatt a lúzer zónába kerülésem erősen rányomta a bélyegét az egész játékra. De utólag a teljes képet nézve, hasznosan játszottam, jó védekezéssel és hatékony támadással. A végére meg már be is találtam. A védekezéssel sem voltam elégedett, egy az egyben nem teljesen tudtam még tartani az embereimet, és nem is mentem elég közel, mivel tudtam, hogy a lábmunkám nagyon lassú.De ez csak a szar kondinak köszönhető, ami hamar vissza fog majd jönni. Viszont a palánk alatti munkám remek volt, kizártam, ennek köszönhetően rengeteg lepattanót szedtem össze. Jobban belegondolva, bár bosszantó a szint amit képviseltem, de hosszú kihagyás után tulajdonképpen nem meglepő. A legrosszabbnak a hullámzó dobóteljesitmény mellett a labdavezetésbeli bizonytalanságot találtam. De ezzel együtt is igyekeztem tartani magam ahhoz, hogy bátran támadjak, hogy ez javuljon. Bátor betöréseim is voltak. Igy ha hasonló felfogásban edzem tovább, akkor vissza tudok fejlődni arra a szintre, ahol lenni szeretnék, hogy határozottan és biztonságosan meg tudjam tartani a labdát. További pozitivum, hogy kevés labdát adtam el, és akkor sem mindig az én hibám volt, néhány fogható lett volna. Még mindig gyors vagyok, de hamar kifulladok. De ez rendben van, ez csak edzés kérdése,  csupán bosszantó volt, hogy nem birtam még úgy, ahogyan szeretném. Szóval nem volt egy csillogó bemutatkozás, nem brilliroztam, de kezdésnek nem volt annyira rossz, amennyire rögtön utána éreztem. Folyamatos munka kell, és akkor ezek a hibák és bizonytalanságok szépen fokozatosan kijavithatók, akkor az önbizalom és a játékkedv is visszajön az edzettséggel, mint a holland időkben, amikor megállithatatlan voltam.