Sport

(verseny)

Edzés ideje

00:00:00

Távolság

42 km

Tempó

00:00 p/km (0.00 km/h)

Edzésleírás

Felfoghatatlan, hogy 3.40-en belül sikerült. A tervem az volt, hogy a tavalyi Sparos viszonylag könnyed fokozót, és a bécsi minden porcikám fáj-futást ötvözzem. Sokat edzettem, két héttel a maraton előtt viszont nagyon elfáradtam, főleg a tanítás miatt. Vettem egy nagy levegőt és beláttam, hogy nem lehet mindent erőltetni, kevesebbet futottam (illetve a második félévtől egy helyen felmondtam). Mindennap szívesen mentem volna futni, de éreztem, hogy nem tenne jót. Az alhasamnak egyértelműen jót tett a visszavett mennyiség (csak  a25.km-től éreztem, de nem volt durva). A maraton miatt csak szombaton kezdtem el izgulni, tudtam, hogy jobb erőben vagyok, mint tavasszal, viszont az őszi versenyek alapján nem voltam biztos benne, hogy ez vasárnap kijön, illetve a vénasszonyok nyara miatt is óvatoskodtam. Viszonylag sokat, hat órát aludtam, teljesen nyugodtan. A Geri által megírt fokozó volt a terv. Andrással, Istvánnal együtt indultunk, nagyon kellett figyelni, hogy ne fussuk el, az 5:25 (1-3. km) túl lassúnak tűnt, de mindig eszembe jutott a bécsi elfutás, így visszafogtam magam. A 10. km-nél András jelezte, hogy menjünk nyugodtan, ő kicsit lassít (5:15 körül volt a tempó). A 12. km-nél nagyon vártuk, hogy Kiiti csatlakozik majd hozzánk, de futás közben nem láttuk a 30-as indulóinál. Istvánnal csalódottan mentünk tovább, itt kezdtünk kicsit gyorsítani (5:05), próbáltam a Geri által megírt 5.18-hoz tartani magam, de nagyon lassúnak tűnt. A negyedik frissítőnél István lemaradt, onnan futottam egy ideig egyedül. 22-nél 5 perces tempóban futottam, de nem tudtam lassítani, úgy éreztem, hogy a világ végéig menne így, sőt még gyorsabban is, nagyon élveztem, így úgy döntöttem, hogyha kicsit fáradok, akkor rögtön lassulok. Először Kitti tűnt fel, majd a Komjádinál pár percre Kovács Sanyi állt be mellém, a beszélgetés sem volt megeröltető. A 26. km-nél megláttam magam előtt Kittit, akivel nagyon megörültünk egymásnak, kiderült, hogy hamarabb el kellett indulnia, nem engedték, hogy megvárjon minket. Innentől a végéig együtt futottunk. Nagyon kicsit elkezdtem lassulni, mert még mindig élveztem, de azt már nem éreztem, hogy ebben a tempóban a világ végéig tudnék futni. A 30. km-nél a Kopaszis fordulónál legnagyobb meglepetésemre megjelent az út szélén Denisa, és egy üveg ásványvizet nyomott a kezembe. Na, ez mentett meg, ha ez nincs, megfittyedek. Végig minden frissítőnél ittam, a Műegyetemnél, a Közgáznál is kaptam a Líviéktől 0,5 literes vizet, (azokat nem ittam meg teljesen). Már látom, hogy a Wizzairt főleg a frissítések miatt rontottam el. Kicsit lassultam, innentől 5.00-5.13 között futottam a végéig. A 40. km-t nagy örömömre Lalival futottuk, majd a Ligetbe érve azért össze kellett szednem magamat. Elhatároztam, hogy megpróbálok arra koncentrálni, hogy szépen fussak, a tempó mindegy, de ne essen szét a mozgásom. Ez jó ötletnek bizonyult, mert annyira koncentráltam, hogy nem tudtam arra figyelni, hogy mennyire jó lenne már bent lenni, és még a sebességet is tudtam tartani. Amikor beértem, azért meg kellett kapaszkodnom a korlátban, de nem voltam olyan rosszul, mint Bécsben. Az összidőt nem láttam a futás során, szóval, hogy 3.39.20 lett, az akkora meglepetés volt, hogy eleinte azt hittem a fáradtságtól rosszul látok. 3.44-nek már nagyon örültem volna, a meleg miatt jobbat nem is reméltem, de a 39 az nagy meglepetés volt. Ráadásul sikerült a fokozó az első fm. 1.51, a második 1.48 lett. Sikerült a terv is, a Spar és a bécsi összehangolása. A kulcs a fokozó futás és a folyamatos frissítés (a versenyen kapott kevés lett volna). Meg persze az elmúlt hónapok sok edzése, de hát azokat nagyon élveztem, szóval nagyon jó kis hobbi ez.