Sport

(verseny)

Edzés ideje

04:10:59

Távolság

40.5 km Szint: 44 m

Tempó

06:12 p/km (9.68 km/h)

Edzésleírás

Terv:3:53:36
Tény:4:10:59
01:06:00 javulás
Keneséhez képest úszáson és bringán javítottam, futáson rontottam, de összességében 15 perccel jobb lett mint májusban.

Nagyatád 2017

Már csütörtök reggel leutaztunk Gyékényesre és elfoglaltuk a szállásunkat, ami egészen közel volt a starthoz. Átmozgató futás után a nap további fő feladata a vízminőség ellenőrzésé volt. Pénteken páran bejártuk a pálya első 10 kilóméterét átmozgatásként és folytattuk a pancsolást és szénhidrát feltöltést.
A szombati napra kidolgoztam az ütemtervet, ami alapján Betti tudott kalkulálni, hogy mikor vagyok várható. Persze az online részeredmények is sokat segítettek neki. Igyekeztem reális időket beírni, de azt be kell látnom, hogy május óta a kerékpárt és a futást igencsak elhanyagolom. A kitűzött kilóméterszámokat szerencsére még így is sikerült elérni. Májusig egészen jó alapot sikerült felépítenem, ami azért nem ment kárba. 295 km úszás, 2553km kerékpár és 1111km futás. Összesen 348 óra edzés, szóval nem mondhatom azt, hogy teljesen felkészületlenül álltam a rajthoz.

Reggeli után fogtam a bringámat és a cuccaimat és megindultam a helyszínre, amíg Bettiék átálltak a kocsival, hogy majd egyből tudjanak indulni elém Nagyatádra. A felszereléseket elhelyeztem becsekkoltam és vártam Bettit, hogy a rajtam lévő felesleges cuccokat oda tudjam adni neki. Remekül festhettem a rajtzónában egy plüss farkassal, de bőven időben megérkezett, így a cipőmet is le tudtam már venni.  Átbeszéltük a többiekkel, hogy mi legyen az úszástaktika Koch Norbi és Eszti is bejelentkezett a lábvizemre. ^^ Az eredeti tervvel ellentétben a bal oldalra helyezkedtünk és még észbe sem kaptunk már szólt a Vangelis. Utolsó jókívánságok és dördült az ágyú.

Inkább besétálás volt, mint berohanás, de a helyezkedés jónak bizonyult. Nem kaptam pofonokat.
Józsi utasításait betartva könnyen kezdtem. Az első bójáig Norbi mellettem haladt. Nekem nem sikerült kényelmes lábvizet találnom, a saját ütememben menni jobban esett. A tömeggel szerencsére egészen jól lehetett belőni az irányokat, nem kacsáztam sokat, de azért bánom egy kicsit, hogy most kisebb bójákat használtak a szervezők. A visszavezető egyenes utolsó 100-150 méterében sikerült rácsatlakozni egy kis társaságra, akiket a kimászásnál meg is előztem. 34 percet mutatott ekkor az órám. A visszaugrást nem gondoltam át igazán és elég hamar elrugaszkodtam, aminek következtében majdnem megkóstoltam a kavicsokat. Kb. 50 méterre láttam magam előtt egy kis csapatot, akikre szerettem volna felérni, de jelentős tempóváltást azért nem akartam beletenni. Hússzú lesz még ez a nap alapon. Kis csalinkázásokkal már sikerült díszítenem a második kört. Ez kör is kényelmesen ment szerencsére, de itt is inkább más mellett úsztam, igazán jól lábvizet nem tudtam elkapni. 01:09:55-nél hagytam el a tavat, amivel teljes mértékben elégedett vagyok, bár 01:09:40 et terveztem. Ennyi eltérés azért talán még belefér. Józsi a depó mellett szurkolt, az arcáról úgy tűnt, hogy ő is elégedett volt az úszásommal.

Amíg elértem a bringámhoz hallottam, hogy Norbi és Eszti is kijöttek a vízből. Teljesen kényelmesen öltöztem, 5 percre volt szükségem ahhoz, hogy nyeregbe kerüljek. Norbival együtt hagytuk el a depót. Vittek volna a lábaim, de tudtam, hogy ha megelőzőm őt, akkor az később nagyon vissza fog ütni ismerve, hogy mennyire erős a kerékpáron. A 61-es útig nem a legjobb az útminőség így Norbi taktikája az volt, hogy odáig csak finoman. Igyekeztem tartani az engedélyezett követési távolságot, de voltak olyan, jellemzően emelkedős szakaszok, ahol rácsúsztam és a kerekén mentem. Remélem ezt nem vette rossz névem. Egy két ismerőst is sikerült utolérni, igyekeztem mindenkinek egy-két bíztató szót mondani. Vésén megcsípte valami az arcomat és sokáig bennem volt a félsz, hogy   mire beérek a városba, addig az arcom hörcsögre dagad, de szerencsém volt és nem méh volt. Nagyjából a második frissítőpontnál döntött úgy Norbi, hogy elkezd haladni. Eszembe sem jutott, hogy megpróbáljam a továbbiakban is követni. 2:13:06-ra értem be Nagyatádra, amivel 40 másodperccel megelőztem a tervemet. Felkaptam egy vizet és végre megkezdhettem az első kört. A segesdi fordító után előzött meg Jaksi és láttam, hogy Eszti is közelit már erősen. Nem kezdtem menekülésbe, igyekeztem tartani magam a tervhez. A második kör végén már kezdtem elfogyni, még annak ellenére is, hogy szépen beosztva ettem és ittam egész idő alatt. A pulzusom a 4. órától láthatóan visszaesett. A kör végén egy kicsit meg is álltam Bettinél, egy kis isoért. Az első köröm 40 másodperccel lett jobb, mint amit szerettem volna, míg a második 15-tel lassabb, szóval még mindig jól haladtam. A traktorok úgy is szép látvány volt az út mentén, hogy nem vettem, ki, hogy azok egy kerékpárost ábrázolnak. Eszti nem sokkal ez után hagyott le. Ekkor már kicsit magam alatt voltam. A maradék távot lényegében úgy tettem meg, hogy lehajtottam a fejemet és próbáltam a hajtástechnikára koncentrálni. Ennek viszont az volt a hátránya, hogy a látótávolságom kb 3 méterre csökkent. Az utolsó köröm közel egy perccel maradt el a tervtől, de összességében sikerült a terven belül bejönni. A végén már annyira vártam a futást, hogy vagy 30 méterrel korábban leszálltam. Inkább futottam mezítláb minthogy megpróbáljak visszaülni a nyeregbe.

Az öltöző sátor előtt a zuhanyzóba vezetett az utam. Kimondottan élveztem a hűsítő vizet, de viszonylag hamar rávettem magam, hogy folytassam az utamat az öltözőbe. Ahogy beléptem a sátorba már adták is a felszerelésemet a kezembe. A segítők nagyon nem akartak marasztalni, még azt is felajánlották, hogy összepakolják a cuccaimat. Nagyon rendes tőlük.

Érdekes módon meg sem fordult a fejemben, az a szokásos gondolat, hogy már csak egy maratont kell futni. Csak 8 kört kell kocogni hőségben. Inkább a hőségtől féltem, mint magától a távtól.  A pálya kezdeténél várt Betti és nyomta is a kezembe az előre megbeszélt kólát és jeget. Előzetesen azt gondoltam ki, hogy egy kulaccsal fogok futni és így nem lesz az, hogy túl sokat innék, illetve futás közben amúgy sem tudok jól pohárból inni. A szénsavval viszont nem számoltam, így 300 méter után, amikor először akartam belekortyolni a frissítőbe, akkor a fele az arcomon kötött ki. Azt mondják, hogy okos ember a saját hibájából tanul, úgyhogy ezt a mutatványt még háromszor volt alkalmam bemutatni a szurkolóknak a nap folyamán.
A lábaim nagyon megindultak az első kilómétereken, folyamatosana az órámat figyeltem, hogy a tempót a megfelelő sebességre lőjem be. A parkhoz visszaérve értem utol Lukács Norbit, ő ekkor a második körében járt. A frissítőpontig együtt mentünk, de ott egy kicsit elszakadtunk egymástól.
A Zrínyi utcában szokás szerint hatalmas volt a hangulat, ha még árnyék is lenne, akkor sokkal jobban lehetne élvezni ezt a szakaszt. A rengeteg szurkoló viszont keményen megdolgozott, hogy a futóknak élmény legyen ez a rész.
A klubsátorhoz visszaérve kaptam a következő kis kulacsot sótabit és ropit. A hosszú kocogás frissítési terve lényegében ennyi volt. Minden kör elején 2 dl kólát elviszek magammal, amit a park végéig elfogyasztok és valami rágcsálni való.
A harmadik kör elején a hasam elkezdett rosszalkodni, de egy rövidebb kitérő után gond nélkül tudtam folytatni az utamat, sínen voltam ismét és félmaratonig zökkenőmentesen fogyott a hátralévő távolság. Ekkor elkezdtem érezni ismét a hasamat, amire szerencsére elegendő megoldásnak bizonyult, hogy a tempóból visszább vettem. A sebességem nem volt valami elképesztő és a tervezett ütememtől is jóval elmaradtam, de magabiztosan közeledtem már a cél felé. Rengeteg csapattárs és ismerős volt a pályán, az első körökben még hangosan szurkoltam nekik, de a vége felé a szurkolásom egy kézemelésben vagy bólintásban merült ki. A 7. kör végén volt még egy hatalmas holtpontom, amikor már azt mondtam, hogy jó, lesétálom a maradék 5 kilómétert. Bettina ezen felháborodott, és elzavart futni, meg se forduljon a fejembe, hogy sétálok.  A Honvéd utcai fordítónál másodjára is a gyomrom győzött és kitérőt kellett tennem, de onnantól már egészen felszabadultan tudtam befutni a célba. 11:15:09 új egyéni csúcs, idén Kenese után végre Atádon is sikerült beérnem 12 órán belül. \o/

Csapatunk a KisTri Balatonman igen nagy létszámban képviseltette magát Nagyatádon, fergeteges volt a hangulat végig. Verseny előtt, közben és után is. Nélkülük nem sikerült volna, ürülök, hogy együtt sikerült megélnünk ezt a napot is. A legnagyobb köszönet természetesen Bettinának jár, aki végig támogatott a felkészülésben és frissített a versenyen. Frissítőnek lenni igen kimerítő feladat, a köszönet rózsája mindenképpen őket illeti.

1 hozzászólás

jocccc 2454 napja

szép volt Pali, ezt nagyon jól összeraktad! külön örülök az úszásnak, végre kijött a sok munka eredménye!