Edzésleírás

A KKM-es "beszámoló" helyett most és itt írom le, hogy ez a 10. jubileumi KKM miért marad emlékezetes a számomra. Szuper jó szervezésű, remek verseny volt. Tudom, hogy az időjárásról a szervezők nem tehetnek. Ilyenkor mindenkinek a saját felelőssége az, hogy tudja a szervezete mit bír. Mi azt hittük, tudjuk ... Negyedikként indultam volna a váltónkban, de rám már sajnos nem került sor. :( Az első csapattársunk FM-et futott ebben a hőségben, szuperül és okosan megcsinálta. Büszke vagyok rá, és ő is büszke lehet magára. A második is beért szerencsésen. 12 óra 11 perckor indítottam útjára a harmadik társam azzal, hogy igyon-igyon, engedje el a tempót, az most nem számít, csak vigyázzon magára. Nem sikerült neki .... Túlságosan is a tempóra koncentrálva (talán hogy bizonyítson a csapatnak), magára nem figyelt oda. Nem ivott, nem hűsítette magát, ennek az lett az eredménye, hogy 8,72 km-ig jutott és rosszul lett. Nagyon erős hőgutát kapott, életveszélyes állapotba került. Vártam a váltózónában, de nem ért oda, egyszer csak hallottuk a rajtszámát, Mazsi bemondta, hogy bevitte a mentő, akkor sírógörcsöt kaptam .... aztán azonnal rohantunk a csapattal le hozzá a kórházba. A sürgősségin több mint 3 órát töltöttünk el, amíg jobban nem lett. Az orvos azt mondta, hogy bent fogják estére, mert nagyon súlyos tüneteket produkált. Még kómába is esett, előttünk tolták át a CT-re, szörnyű volt ezt látni. Életveszélyes állapotban a csapattársadat, hát??? Nem kívánom senkinek sem! Tudom, hogy nem tehetek róla, mégis hibáztatom magamat. Borzalmas nagy a csalódottságom azért is, hogy nem futhattam, a csapatunkhoz az eredményeknél az van kiírva, hogy "feladta" ..... Pedig nálunk senki sem adta fel, sőt mindenki küzdött! Mondjuk én nem a futással, de úgy érzem, hogy idegileg elég megterhelő volt az a 3,5 fél óra is, amíg vártam beérni a társaimat, nem beszélve az utána a kórházban töltött másik 3,5 óráról ..... Ezért volt szükségem erre a "gyógy"-futásra most. A parkban köröztünk, de most az sem zavart, hogy csak körbe-körbe megyek. Kibeszélhettem magam és ez kicsit használt. Sok mindenen elgondolkodtam, átértékeltem dolgokat. Azt kell bevésnem, hogy mindenki magáért felelős. Ezért úgy döntöttem, hogy nem fogok többé csapatban versenyezni, csak és kizárólag egyéniben. A tempómtól elkezdve a szervezetem jelzésein keresztül legyen minden az én gondom. Egy csapat egy éves álma vált rémálommá, ezt soha többé nem bírnám ki. Ez volt a történet! Hogyan tovább? Igazából én sem tudom, de dolgozom rajta, hogy fel tudjam dolgozni ....