Sport

(verseny)

Edzés ideje

01:17:29

Távolság

18.5 km

Tempó

04:11 p/km (14.33 km/h)

Edzésleírás

1. Violin Maraton

A Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Iskola rendezésében.

Ami a nevével ellentétesen csak félmaraton, 10 km-es és 5 km-es távokat tartalmazott.

És  egészen félmaraton sem volt. A rendező (jogosan) lerövidítette az utolsó három kör szakaszát (az első kör más útvonalon haladt). Már így is elég jeges csúszós volt az utolsó 200-300 méter, meg még vissza is, mivel itt fordító volt. A további szakasz gondolom még ennél is jegesebb volt.

Az útvonal többi része egyébként jól futható - tiszta - volt, csak elvétve futottunk bele kisebb jeges részekbe.

Nagyon jó hangulatú verseny volt, fullextrás kiszolgálás. A kézi időmérésen még lehet finomítani, de majd a második rendezésen finomítanak rajta.

Edzőversenynek szántam. Hiányoznak a gyors futások, és gondoltam, hogy versenykörülmények között többet ki tudok hozni magamból, mint egy magányos esti futáson. Igaz, hogy a félmaratoni pulzusomat meg sem közelítettem, de úgy érzem, kihoztam magamból azt, amit most ebben az időszakban tudok.

Nagyon mentek a lábaim, nyoma sem volt fáradságnak. Sok helyen inkább volt fartlek, mint tempófutás, mivel a rendelkezésre álló kerékpárutat igyekeztük beosztani (oda-vissza futók), aminek a széle havas jeges volt, így még szűkebb volt a hely. Hát dolog volt előzni ezeken a helyeken.

A szembe jövőket nem illik arra kényszeríteni, hogy kitérjenek csak azért, hogy én előzni tudjak. Így maradt a lassítás, kivárás, gyors ellépés, gyorsítás, majd ezt ismételgetni néhányszor.

Az útvonal rövidítésről én nem tudtam (meg még jó sokan), így nem tudtam hová tenni a köridőket. Az első kör még oké, az más úton ment, kicsit hosszabb is volt 5 km-nél, ott rendben találtam a 24 perc körüli időt, főleg úgy, hogy az első 1000 méter totyogás volt. Hiába na, rossz helyre álltam.

A második 5 km viszont 17:45 körüli idővel futottam. Azt azért éreztem, hogy ez nem összeegyeztethető az érzett tempóval, meg a pulzussal sem. Nem volt mit tenni, futottam még ebből hármat, és vége is lett.

A célban a körszámláló lányok nagyon lelkiismeretesen dolgoztak, de azt (is) elfelejtették közölni, hogy aki befejezte, az szóljon a lányoknak, mert ez automatikusan nem történik meg.

Így vettem egy pohár italt a frissítőasztalról, iszogattam, odasétáltam a lányokhoz, és megkérdeztem tőlük, hogy akkor most hány kört kell futni, kell-e még, mert keveslem a távot. Mondták, hogy négy kör, és beírták az időmet (már két perce sétálgattam). Jó, hát ha ennyi, akkor ennyi, mehetek a vályúhoz meg a zuhany alá.

A cél utáni frissítés pazar volt, bár nem nagyon éltem vele. Bélpoklosok alaposan belakmározhattak tepertős pogiból és sütikből.

Az idő egyébként pompás volt. Vittem annyi ruhát, hogy még két futó felöltözhetett volna belőle, fogalmam sem volt induláskor, mennyire lesz hideg. Nem hittem az időjósnak, aki szép, nem túl hideg napsütéses időt jósolt.

Meg is ijedtem a rajtnál, majdnem melegem volt, és még nem is futottam, de ez menet közben nem okozott problémát. Menet közben két pohár vizet ittam, nem éreztem hiányát. Ezt is csak azért, mert 180 fokos fordító volt, 1 méter széles helyen, na ezt a fordulót nem lehetett 4 perces ezrekkel bevenni. Itt séta volt, és itt volt elhelyezve a frissítőasztal is. Ha már le kellett lassítanom, akár ihatok is egy pohárkával valamit. Gélt most nem vittem, nem is éreztem a hiányát.