Edzésleírás

"Mindenhol mindent vastag, fagyott hó borít, ebben nem lehet futni, legalább megyek egyet aszfalton végre" - gondoltam magamban reggel a kávémat kortyolgatva. De valami birizgálta a fantáziámat. Az erdő, a ropogó hó, a rejtőzködő őzek, a befagyott Rába.

Végül felhúztam életem második futócipőjét, egy Adidas terepcipőt. Egy számmal kisebb, mint kéne lennie, de olcsó volt és mit tudtam én még anno arról, hogy milyen futócipőre van szükség. Időközönként elő-elő veszem, reménykedve, hogy mégis tudom használni. Nem okozott csalódást!

Először elkanyarodtam a 86-os Rába hídja felé, időt adva magamnak az irány megválasztásához. Néhol egyszerűbb volt a mély hóban, magas térdemelésben futni, mint a letaposott részen össze-vissza bicsakló lábbal egyensúlyozni. Szinte már tornatermi edzésen éreztem magam. Végül úgy döntöttem, hogy nem a pálinkafőzde irányába indulok, hanem a Rába északi oldalán közelítem meg a Dobogó erdőt.

Az eleje a töltésen még nehéz volt, a lövői vasúttól viszont jó dolgom volt, egy terepjárós nyomában tudtam futni. De a Dobogó erdő megizzasztott. Három körrel köszöntem meg neki a természetes akadályokat. Majd tettem még egy ugyanolyan kunkort a 86-os hídja felé, mint az elején.

Már nem félek a hótól, ha futni kell. Már a barátom.

 

Movescount.