Edzésleírás

Kékes csúcsfutás

Konferencián jártam Mátraházán, ezért realizálhattam végre régi vágyamat, és legyőzhettem futva a Kékes csúcsát. Az Ózon a Google Maps szerint 6,1 km-re van a csúcstól, ezért csak a szintvonalak alapján méregetett ~400 szint tűnt kihívásnak. De én fasza gyerek vagyok - gondoltam -, így szemernyi kétség nem volt bennem, hogy sima ügy lesz ez a futás. Szerencsére, nem voltam tiszteletlen a heggyel, tudtam, hogy nem lesz könnyű...
Bár masszívan egyedül futó vagyok, ehhez a kalandhoz szerveztem magam mellé társakat, így 5-en vágtunk neki a távnak, két útvonalon. Én az egész napos eső miatt a 24-est választottam, bekockáztatva, hogy néhány autós rázza majd az öklét. Tekintettel arra, hogy már az a rész is kellően meredek, esélyem sem volt az autósokra figyelni, de majd megkérdezem anyukámat, hogy csuklott-e... :)
Az első kili nagyon lassan jött el, hiába néztem szúrósan az órámra, lassan peregtek a méterek. Ennél lassabban csak a maradék 5 realizálódott, de akkor már nem volt erőm az órámra nézni, 170 körüli pulzussal totyogtam felfelé a hegyre. 7 perces tempó... idáig lassultam, pedig azt gondoltam magamról, hogy menni fog az olyan 6:30 körül. Ááá, tök esélytelen. A végén büszke voltam magamra, hogy egyáltalán tudom vonszolni a lábaimat, haladok, és a pulzusom nem ment 180 fölé.
Eljött az utolsó kanyar, tudtam, hogy közel már a kő. Nem haragudtam rá, inkább arra vágytam, hogy csókot nyomják rá. Beteljesült a vágy, a kő fogadta a csókot.
Tekintettel arra, hogy a csúcson erős szél volt, ezáltal hideg volt, bukófordulóval indultam vissza. Annyira álltam csak meg, hogy elindítsak egy új edzést, hogy a fölfelé és a lefelé futás ne átlagolja magát egy laza edzéssé, mert ez nagyon nem volt az.