Sport

(verseny)

Edzés ideje

02:56:43

Távolság

30.17 km Szint: 140 m

Tempó

05:51 p/km (10.24 km/h)

Edzésleírás

Spárta 2.0 - Az őszi hadjárat - 2. verseny (29. Budapest Maraton - Coca Cola Testébresztő 30 km)
Június 1-jén még nem gondoltam volna, idén fogok 30 kilis versenyt futni, egy hete viszont azon tanakodtam, hogy akár a maratonra is mehetnék. Ma kiderült, hogy jó döntés volt a rövidebb távon maradni. Meleg volt. Rohadt meleg. Undorítóan rohadt meleg, amilyennek nem illik lennie Magyarországon október 11-én, főleg akkor nem, ha aznap futóverseny van a városban...
Én nem bírom a meleget. Ez alapvetően abból fakad, hogy nem vagyok futóalkat, másrészt pedig az edzéseim 75%-át hajnalban végzem, a maradékot pedig reggel, így a déltől háromig időszak nálam garantáltan futásmentes.
A versenyre némi késéssel indultam, mert a rajt elég közel esik a lakásunkhoz, ráadásul csak 11h45 után volt a 30 kilisek indítása, így simán elvégeztem Ilonkával a szombat délelőtti bevásárlást. Ez egy kicsit elhúzódott, így csak 11h22-kor sikerült elindulnom otthonról. Ezen késés okán kocogva mentem a metróhoz, majd onnan a rajthoz egyaránt. Így meg is volt a bemelegítés egy 0,77+1,01 kilis össztávval.
A 30 kilis rajtot idén nagyon elcseszték a felelőseik. Mindenféle kontroll nélkül beengedtek minket a pályára, és ezzel egy csomó lassú futót betereltek a 4:10-4:30-as tempóval futó maratonisták elé, ami a budai alsó rakparton nagyon kellemetlen volt, mert mindenki az árnyékban szeretett volna futni (1,2 méteres sáv a fal tövében), és pont a maratonistáknak kellett kiszorulniuk a napra... Igyekeztem kihúzódni, mert tudtam, hogy nekik nagyobb szükségük van az árnyékra.
A titkos tervem az volt, hogy 5:10-es átlaggal teljesítem a távot, de tisztában voltam vele, hogy ez ebben a napsütésben erre nincs sok esélyem.
Gyorsan kezdtem, de a pulzusom nem ugrott túl magasra, ezért nem aggódtam. Tudtam viszont, hogy a táv első felét nem kellene elfutni, ezért elkezdtem tudatosan lassulni egy kényelmes 5:20-5:30 közötti zónába. Ennek hatására a pulzusom beállt a 163 körüli átlagra, amivel ebben a melegben nem voltam elégedetlen. 12 km fölé érve azonban érezte a testem, hogy tovább kell lassulni a pulzus tartásához, így jöttek szépen a 5:40, majd 5:50-es ezrek. 20 fölé érve már csak a 6 perces esett jól, cserébe azonban a pulzusom visszaesett 161 környékére. Elégedett voltam a helyzettel, mert úgy éreztem, hogy simán végig fogom futni a távot, nem kell majd sétálnom egy centit sem.
A Szigeten 21 kilinél észrevettem egy ténfergő futótársat, ezért tettem, amit ilyenkor tenni kell. Megállítottam, és elsétáltam vele a következő frissítőig. Közben csatlakozott a baljára még egy futótárs, így ketten támogattuk Istvánt, aki nem volt tisztában azzal, hogy mennyire rosszul néz ki. A frissítőpontot átadtuk az orvosi stábnak, és reményeim szerint most már jól van.
Innentől kezdve már csak arra mentem, hogy kényelmesen teljesítsem a távot. Nem esett jól a futás, de bírtam, így mentem előre becsülettel. A 25. és a 28. kilimnél lévő frissítőállomásokon belesétáltam, ettem citromot, ittam vizet és Colát, így teljesen jó állapotban, mosolyogva értem be a célba. :)
Ha most maratont kellett volna futnom, akkor szinte biztos, hogy masszívan 4:15 körül tudtam volna csak teljesíteni, és nagyon nem esett volna jól a plusz 12 kili...
A verseny ismét tanulságos volt, és nem mint valódi verseny, hanem mint egy melegben végzett hosszú edzés vonul be a futótörténelmembe. :)