Edzésleírás

Szerdán még kérdezték a kollegák, hogy miért sántikálok, egyik azt találta mondani, hogy na látod, túlzásba vitted a futást... fáj, fáj, fáj a külső talpélem... kihagytam 4 napot, csütörtökön és pénteken nem látszott már a járásomon, de a pénteki futáson újra nagyon előjött... teljesen elkenődtem, nem is akartam menni a Pilisbe, de aztán rávettem magam, hátha csoda történik...

Történt. De nem az elején, mert akkor hihetetlen érzés volt úgy futni fel szép lassan a hegyre 125-ös pulzus mellett, hogy néha jobban, néha kevésbé fáj... volt olyan rész is, amikor már bokától lefele mindenhova átsugárzódott, elegem volt mindenből, hagyjuk a francba. Kiszálltam az első kör végén, a többiek már kimentek a második körre, ültem a kocsiban, majszoltam a szendvicsemet, bekészítettem a könyvet amit olvasni fogok amíg megjönnek és akkor megyünk haza Dórival.
Járt az agyam. Az eddig elvégzett munkán, Sárváron, UB-én. Mi a franc lehet a lábammal? Mi lenne, ha mégis elindulnék és ha nagyon fáj, akkor visszajövök. Hirtelen kipattantam a kocsiból, vettem magamhoz két gélt és elindultam. Messze járnak a többiek. Induláskor nagyon fájt, de ahogy kezdtem tempót menni úgy halványult, a pulzusom végre a szokásos 160-170 körül, na, ez az :) Kérdeztem a szembejövőktől, hogy láttak-e futókat, igen, de elég messze vannak. Adrenalin löket, hogy akkor bizony tolni kell tovább. Később újabb szembejövőtől érdeklődöm és ő már azt mondja, hogy max. 4-5 perccel vannak előttem, így ha frissítenek, akkor be fogom érni a kis csapatot.

Megtörtént. De megálltam és akkor újra erősebb lett a fájás. Picit rákapcsoltam, beálltam Zsolti mellé és akkor jobb lett. A lányok is beértek, ment az ökörködés, Zsolti nagyon elemében volt :)
Aztán jött újra a 10 kilis folyamatos emelkedő és szétszakította a társaságot, ment mindenki ahogy tudott. Én Dórival maradtam, hisz az is volt mára az edzésfeladatom, hogy vele fussak. Jó tempóban kezdtük meg a mászást, de fogyott az energia, hallottam, hogy Dóri nagyot küzd, de büszke voltam rá, hogy nem adja könnyen magát a hegynek, nem lehet őt ilyen könnyen legyőzni. 

5 km-re a hegytetőtől, Attila frissít, Dórinál elszakad a mécses, de hamar megvigasztalódik, hisz ő is tudja, hogy ez már így is az eddigi legkeményebb edzése és kiválóan megoldotta, ha innen sétál, akkor sincs nagyobb baj. Attila beszél hozzá, jogosan megdicséri, látszik, hogy ő is büszke a legifjabb tanítványára. Aztán előremegy segíteni a nagyoknak, egyedül maradunk. Megölelem, hihetetlenül büszke vagyok rá. Mondja, hogy a következő kanyartól próbáljunk futni egy kicsit. A kicsiből a leggyilkosabb rész végigfutása lesz úgy, hogy nekem ki kell állnom pisilni, de ő csak tolja, tolja. Nekem se esik már jól, a pulzusom alapján is látszik, hogy a normál utazósebességemnél vagyok (20-25-tel magasabb pulzuson haladgatok, mint egy körrel korábban), de a lábam csak halványan fájdogál, semmi olyasmi nincs, mint az első körben, hogy ordíthatnékom lett volna egy-egy belenyílalásnál. Közeledem szép lassan Dórihoz, feltünik előttünk Joci, kicsit ő is megzuhant, de halad felfele. Hegytető előtt érem utol Dórit és Jocit, Joci is beáll mögénk, hegytetőn megisszák a maradék két korty isonkat és lehet döngetni lefele. Az első kili  még döcögősebb, aztán érzem, hogy teljesen feljött rám Dóri, így picit belehúztam, de szól, hogy azért ne vigyem túlzásba, nem is volt szándékomban. Kicsivel 5-ösön kívüli km-erek, aztán megérkezünk, a nagyok pont indulnak ki a harmadik körre. Nem érzem magamban az erőt (de hihetetlen, hogy szinte egyáltalán nem fáj a lábam), illetve Dórit se szeretném egyedül hagyni minimum 3.5 órára egy zárt kocsiban holtfáradtan, vizesen, görcsölő testrészekkel. Mondja Attila, hogy nem mehetek ki futni a szigetre, belül tudom, hogy ha otthon se fog fájni a lábam, akkor ki fogok menni, hiszen 90 kilis edzés volt mára és ha sajnos nem is hegyen, de legalább a szigeten én is kikerekíteném annyira a távot, ráadásul gyakorolhatnám Sárvárra az újraindulást.

Köszönöm mindenkinek a mai napot!
 

Attila teljesítménye a mienket is felülmúlja, a 3. kör előtt láttam rajta, hogy mennyire elfáradt ő is, de neki is van feje ehhez a sportághoz, összeszorított fogakkal indult kifele.

Illus, mindent köszönök, tudom, hogy neked se volt könnyű, de legközelebb neked is velünk kell futnod.

Viki, Zsolti nemhiába mennek arra a bizonyos versenyre, mindketten nagyon erősek, fejben is, fizikálisan is. Nagyon fogunk szurkolni, szorítani nektek. Csak figyeljetek arra, hogy Zsolti ott is előhozza 6-7 km után a kedvenc témáját, mert attól valahogy még erősebb... de hát akit otthon húsleves vár répákkal, az gyenge nem lehet ;)

Joci, ez így nagyon szép volt, szinte biztos vagyok benne, hogy ha nincs sérülés, akkor Sárváron nagyon meg fogod javítani a pb-det. De türelem, türelem, ne akarj te se mindent egyszerre (nekem is ez az egyik bajom). Van még időnk. Lesz majd - remélem - olyan is, amikor végig a nagyokkal tudunk menni és nem hátráltat semmi.

Dóri - ULTRAFUTÓ Palánta. ;) Amikor megismertelek és elmondtad, hogy Te bizony ultrafutó leszel (és addig a leghosszabb távod a félmarcsi volt), nem gondoltam volna, hogy alig háromnegyed év után itt fogsz tartani... erre nagyon-nagyon büszke lehetsz, mert ez bizony nem kis teljesítmény.

Köszönöm a mai napot.

13 hozzászólás

LTimi 4056 napja

A  pont Toncsoeknál van. Nagyon sok és minőségi munka van mögötted. Meglesz ennek az eredménye!!!

 

Remélem a lábfájás hamar el fog múlni és nem lesz semmi komolyabb gond belőle!

caribe 4057 napja

Imádom olvasni a beszámolóidat! :) Nagyon nagyon gratulálok neked és Dórinak is, le a kalappal :)

NagyKata 4057 napja

Gratulálok:))

toncso 4057 napja

 

  Zoli,  Haanchee jól  "   mondja  "  -   NE   GÖRCSÖLJ  RÁ !   A  rengeteg munka  /  minőségi,  és  nem  sorminta  / meghozza ill.  már eddig  is

  meghozta  az  eredményt.      Az  edzésed  előtt, pedig  le  a kalappal !!!

Sneci-ke 4058 napja

Csak ámulok-bámulok, bitang erős vagy.

 

illus 4058 napja

ja, és ez így nagyon jó volt, hogy frissítettem, egyetlen porcikám se kívánta a futást ott, akkor, abban a tempóban. és szerintem ezen semmi se tud változtatni:-)

illus 4058 napja

gratulálok hozzá, kemény vagy mind a vidia, bár mikor Joci mondta, hogy kimentél a második körre, nem az volt az első gondolatom:-)

reméljük nem bosszulja meg magát, főleg az esti szigeti bulival együtt. én szorítok neked, jobbuljál meg. olyan légiesen könnyed a stílusod, hogy jó nézni, ahogy futsz, nekem mindig egy kis + erőt ad ez mikor kivagyok és elsuhanz mellettem.

Haanchee 4058 napja

Hát le a kalappal, gratulálok, kemény menet lehet, de úgy látom, hogy fejben nagyon összeszedett vagy, és ez kell a jó lábak mellé - ha nincs fájdalom, márpedig miért lenne, jót fogsz menni Sárváron, csak ne görcsölj rá!

Dórival meg jók vagytok együtt, ahogy kölcsönösen támogatjátok egymást, így kell ezt, büszkék lehettek egymásra! :)

DoraZs 4058 napja

-Jön Zoli!
-Nem, nem jön, fáj a lába, kiállt!
-De...ott jön!
Ez a beszélgetés hangzott el a frissítőnél. Szinte hallottam, ahogy Attila azt mondja: Basszus! (vagy...mondta is?!)

szaboaron86 4058 napja

Ez aztán tényleg hosszú edzés. Jó lehetett a Pilisben szaladgálni! Mennyi volt a szint benne? :)

napsugárraforgó 4058 napja

Gratulálok!

Nem akármilyen ultrások vagytok!:)

mjoci 4058 napja

Megleptél rendesen a második körben, ahogy megjelentél.:))

Örülök, hogy a lábad már nem fáj.

VéZsé 4058 napja

Gratulálok Zoli !!Hitetlenkedve néztünk amikor feltüntél a távolból !!Kemény "pálya" ez de Te keményebb voltál :-))Örülök hogy meggyógyított a Pilis :-))