Móni!
Ha tudtam volna, hogy terheléstől van, akkor nyilván ártott volna neki a terhelés, így nem futottam volna rá/vele! De mivel misztikusan (pszichésen???) jött/ment a dolog - úgy tűnik - nem ártottam neki. 

"Ha meg igen, akkor olyan mindegy volt neki, hogy ma futottam-e vagy sem." - ez a része érdekes, nekem a bokával az volt a tapasztalatom tavasszal (meg most is:P), hogy nem mindegy hogy ráfutok-e, mert utána kezdi elölről megint. jó, hogy ez a te sípcsontod nem ennyire kényes :)

Nem szeretném azt hitetni bárkivel, hogy okos dolog volt futni vele, viszont nem akartam teljesen kihagyni a hétvégét, holnap pedig teljesen nem lesz időm.

Az a helyzet viszont, hogy hasonló probléma esetén volt rá példa, hogy gyulladáscsökkentő kenőcs+jegelés után már másnap tünetmentes voltam, és ha tényleg pszichés/tudatalatti a dolog (nem első alkalom, hogy esős időben - amikor alapvetően nem szeretk futni - minden ok nélkül fájni kezd a sípcsontom), esetleg konkrétan megérzi az időjárás változást, akkor szintén el kell, hogy múljon a fájdalom napokon belül. Ha mégsem teszi, akkor hétfőn nyilván nem futok rá még egyet. Ha meg igen, akkor olyan mindegy volt neki, hogy ma futottam-e vagy sem. 

Mindenesetre nem éreztem veszélyesnek a jövő heti versenyemre, ezért mentem ki. Meglátjuk :)

látom nyomod tovább =) most kb. ugyanazt futottuk :)) jobbulást a sípcsontodnak! gondolom már ismered a viselkedését, ezek szerint futástól nem romlik? a múltkori kommentedre válaszoltam, nem tudom abból mit lehet kihámozni... szerinted?