Edzésleírás

Sötét volt, nyirkos levegővel, az aszfalton pedig tócsákkal. Mégsem fordult meg a fejemben, hogy a mára tervezett edzést kihagyjam. Testem minden porcikája vágyott a futásra, ezért menni kellett. Mára csak távot terveztem (12 km), a tempó kiválasztásával nem foglalkoztam, csak futottam. A 7. kilométernél néztem rá először az órámra, ami akkor 5:28-as tempót mutatott, igaz ehhez 171-es puzus párosult. Ezen a ponton viszont ez boldogsággal töltötte el a lelkemet, mert nagyon örömteli, hogy a vádlim már ilyen tempónál sem produkál tünetet. Sőt, kijelenthetem, hogy a mai futás alatt úgy viselkedett, mint régen! Lehet, hogy meggyógyult végre??? Remélem! :)