Mátrabérc.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire brutál lesz, de azért nem bántam meg, hogy elindultam Edzőbá unszolására. De azt hiszem ezzel be is fejeztem a terep ultra pályafutásonmat (végülis a csúcson kell abbahagyni:-)

A rajt után egyből az élen találtam megem, többen mondták, hogy "húúú, de bekezdtél", én nem éreztem annak. aztán utolért egy sváci váltós srác, vele mentünk egy darabig, aztán már annyira nem esett jól a tempója, inkább hagytam elmenni. Előtte Szabó Imi is csatlakozott, de csak edzésból futott egy 30-ast. A kékesre felfelé menet, mért egy 1000-et, 8:10 volt, akkor még az egyéniek között az első voltam, és ennél voltak még durvább  emelkedők. Még a kékesen sem voltam, de éreztem, hogy nagyon durván kezdenek beállni a lábaim, a forgómtól a talpamig, minden szinten. Az emelkedőket próbáltam viszonylag lájtosan (már amennyire lehetett:-) futni, és inkább a sík + futható lejtőket tolni. 11-nél egy pisiszünet közben utolért a spanyol srác, egy darabig mentem vele, de aztán őt is elengedtem, gondoltam jobban járok, ha saját tempóban megyek. Már a Kékesre felfutás sem esett annyira jól, ahol a szpíker úgy fokonferált fel, hogy "jön Beda Szabolcs, az aszfaltfutó srác:-)). Ott utolért az osztrák srác, együtt indultunk lefelé, brutál szakadékos részig együtt mentünk, de ő ott úgy ment le, mintha mi se történt volna, nem akartam elhinni. Én egyik fától a másikig "futottam", egyszer seggre is estem, ami annyira nem volt kellemes, mert pont két kiálló sziklára sikerült. Én még a felénél sem voltam, mire ő már rég lent volt az alján, nagyon brutál vot..... aztán a lankásabb részeken gyorsan utolértem, és el is mentem tőle, Galyatetőre még 2.-ként értem fel, de onnan lefelé menet egyszer csak Gábor hátbavágott, és el is ment tőlem. nagyon frissen, fitten mozgott, szinte szökellt, a tőle megszokott módon. Aztán seikrült elkavarnunk, és "összefutottunk" a spanyol gyerekkel, aki épp kereste az utat. Segítetetünk neki, de rájöttünk, hogy rossz felé megyünk, így hát 3-asban elindultunk visszafelé, kb 2-300 m-t mentünk rossz irányba. Sikerült visszakavarodnunk a pélyára, a srácot ott si hagytuk, gondoltuk most már nem lesz gond ezekkel az idegenszívűekkel. Aztán persze jött egy nagyon brutál sziklás-köves emelkedő, és ugyanez lefelé. Itt a spanyol gyorsvonatként zúdult le melletünk. Innentól nekem elkezdett görcsölni a lábam, a legváltozatosabb helyeken és kombinációban (comb, vádli, boka, talp, és ezek variációi). Már csak hab volt a tortán, amikor egy kanyarban kiment a bokám. Gábort nem tudtam nem elegedni. Aztán leértünk egy patakpartra, Gábor visszaelőzte a spanyol, és görcsök közepette még nem is sikerült az uccsó ellenörző pont előtt. Szinte egyszerre értünk a pontra 3-an, én itt betoltam 7,5 dl izót, Julcsi pedig egy rakás kekeszet  a farzsebembe:-) Edzőbá kicsit előttem elindult, aztán én, aztán a spanyol, aki innentől kezdve szinte megtáltosodott, bedarált minket, és szép lassa eltűnt a távolban.... Aztán egyszer csak Gábor leszakadt rólam, azt hittem, hogy csak a szokásos pisiszünet, de mint útólag kiderült iszonyatosan beállt a combja, és innentól már a túlélésért kűzdött. Én egyedül próbáltam feljutni a Muzslára, emi egy örökkévalóságnak tűnt, sose akart vége lenni az emlekedőnek (44-től 400 szint 6 kili alatt). Aztán mégiscsak csoda történt, felértem, és megkönnyebültem, mert tudtam, hogy inenn már szinte végig lejt (nem mintha jólesett volna, de egy fokkal jobb volt mint felfelé:-) Aztán egyszer csak megjelent a már teljesen leírt osztrák gyerek, és elviharzott mellettem. meg se próbáltam menni vele a jó kis sziklás, brutál lejtőn, úgy voltam, hogy csak érjek be biztonságban. Az már nagyon jól esett, amikor megláttam a mélyben a falut, az meg mégjobban, amikor kiértem egy dózerútra, ami tök jól futható volt, de azért lankásan lejtett. Beértem a faluba, de itt jött még egy meglepetés, innen még legalább 2 kili volt a célig, ami inkább lelkileg nem esett jól. A célbaérés viszont fantasztikus érzés volt, tudtam, hogy megvan a 3. hely, és a legjobb magyarként értem be, és legkább azért, mert a svájci váltós srác egy üveg kólával fogadott:-)) Közben csak izót ittam, kb 4 litert összesen, és már nagyon nem kívántam..:-) A spanyol végül 8 perccel, az osztrák viszont csak 1 perccel vert meg, de sajna még pont nem volt látóhatáron (nem mintha lett volna erőm egy perccel jobbat futni:-), de ezek szerint a végén elég sokat hoztam rajta, talán ha van még 1-2 kili, utolérem. De persze ilyenkor nincs ha....:-) Azért így is nagyon boldog voltam, közben nem mindig gondoltam, hogy ilyen jó helyen be tudok jönni, főleg, hogy még elképzelni sem tudtam, hogy miylen lesz a maratoni táv utáni szakasz....
Örülök, hogy megcsináltam, de most úgy gonolom, hogy így egyszer elég is volt...:-) Gábot végül 5.-nek jött be, Levi PB-t futott a meleg és a napsütés ellenére:-), és Gyuri is hősiesen teljesítette a távot. Gratula mindenkinek!