Mielőtt belefognék a beszámolóba, rendkívüli hírek: Ma ünnepélyes keretek között megalakult a Sashegyi Gepárdok ultrafutó szakosztálya, részletek Szabinál :)

Kis túlzással egy éve vártuk a mai napot :) Szombat délelőtt indult kicsiny csapatunk az ország teteje felé. Szálláshelyünk elfoglalása előtt betértünk Julcsi szüleihez és elfogyasztottunk egy nagyszerű ebédet. És ekkor kezdődött az egész. Elkezdtünk Szabival alkudozni, hogy milyen időjárást is varázsoljon vasárnapra. Meg is egyeztünk egy esőmentes 15-16 fokban. Ennek ellenére Szabi melegebbet csinált, szégyeld magad... Ezután szépen bevásároltunk vacsihoz. Mielőtt azonban birtokba vettük volna mesés bükkszéki szállásunkat, elmentünk megnézni milyen sáros lehet a Mátra egy kitartós esőzés után. Hát elég sáros volt, viszont találkoztunk ritka állatokkal, mondjuk amikor már a második szalamandra bukkant fel, ott kezdett gyanús lenni valami. Ezután még a vasárnapi überbrutál hegyi ultramaraton előtt felmásztunk a Siroki várba. Bár a tiltás ellenére tiszteletünket tettük az elzárt régészeti területen, semmi értékesre nem bukkantunk a múltból. Ezek után elfoglaltuk a már említett szállást és Beda valamint Szabó séf irányításával nekifogtunk a gepárdtáp elkészítésének. Sajnos az elkészítés egy generációk óta létező titkos családi recept alapján történt, azonban annyit elárulhatok, hogy hagyma és krumpli az volt benne :) Gyuri sajnos csak este csatlakozott hozzánk, de neki is hagytunk egy keveset. Rövid taktikai megbeszélés követte az ötcsillagos vacsorát, melyen egyértelműen kiderült, hogy messze van a cél. Következett az alvás ideje. Brit tudósok kimutatták, hogy a versenyt megelőző napi alvást ajánlott 17-18 fokban végezni, így mi sem tettünk másképp. Azért próbáltuk belehelni esti tartózkodási helyünket. Reggel 7-kor keltünk, majd reggeli után öles léptekkel a Siroki rajt irányába vettük utunkat. Csapatfotózás és némi síkosítás után elrajtolt a mezőny. Mondhatnám, hogy egy szokásos vasárnapi  6x10x1000-es edzést toltunk, de nem. Hagyományörző jelleggel tavalyi állapotában hagyták meg a raklapokból összeácsolt hidat a táv elején. Majd elkezdődött az emelkedés... Tulajdonképpen ezután egyre csak emelkedett és emelkedett... Kékesig, ami 21 kilinél van, alacsony fogyasztású üzemódban követtem az előttem haladó 2 női versenyző által keltett kellemes illatfelhőt. Kékesnél dugóba be, izo be, sebesség fel. Egy elég meredek szakasz következett, de ezután Galyatetőig nagyon jól futható volt a terep. Elég meleg volt (kösz még1x Szabi), de néha elment a nap és kellemes hűs szellő támadt, ezért számomra sokkal kellemesebb volt, mint a tavalyi verseny. A vöröskői kilátónál betermeltem a pár hete zsákmányolt energia szeletemet. Szépen haladtunk tovább, minden szakaszon volt egy beszélgető partnerem, és sikerült elég jó iramot is diktálni. Közeledtünk Mátrakeresztes felé, itt Ágasvárra azt hittem, hogy a Muzsla, és nem...
Kisebb küzdelmek árán sikerült megmászni ezt is, majd meredeken le. Egész jól voltam, de azért már éreztem hogy fáradok. Következett a hírhedt Muzsla. A Muzsláról annyit kell tudni, hogy amikor már azt hinnéd, hogy a tetején vagy, akkor még biztos nem. Végülis felértem a tetejére, itt már nagyon készen voltam a Kékes óta kivágott iram miatt. Azért még innen következett pár "hullámvasút". Itt szeretném leszögezni, hogy ha valaki akar egy jót futni, kiszakadni a mókuskerékből és elfelejteni a hétköznapok viszontagságait akkor ne a Mátrabércet válassza. Ellenben, ha valaki ki akarja magát nyírni, görcsökre vágyik, netán nem látott még rózsaszín pályajelölést a Mátra hullámzó gerincén, akkor garantáltan itt a helye! Következett az utolsó 4-5 kili, ez már "könnyen" ment. A faluba érve üldözőbe vett Columbo kutyájának elhízott változata, de szerencsére még sántikálva is sikerült rávernem pár lépést. A célbaérkezés pillanatában katarzisom volt. Bár nyaktól lefele mindenem görcsölt, sokkal jobban esett mint tavaly és majdnem másfél órát javítottam. A verseny is hatalmasat fejlődött, ugyanis nem csak emlékérem volt, de MELEGVÍZ is! Csapatunk remekül helytállt: Szabi 3., Gábor 5. lett elhódítva ezzel a két legjobb férfi magyar célbaérkező címét. Gyuri is hatalmasat futott, minden elismerésem a küzdenitudása előtt! Hát ennyi.