2012-04-15 10:00

Hosszú iramfutás (verseny)

02:43:49

28 km

10.26 km/h

05:51 p/km

69 méter

Napos idő, 15 fok, Szélcsend

Az eddigi legbutább (legérdekesebb/izgalmsabb??) futásom!

VII. Tóparti futóparti, Velencei tó futás (28km)

 

Az eredeti tervem az volt, hogy szigorúan edzésként veszem, de versenykörülményeket szimulálva. Úghogy úgy terveztem, hogy edzés/versenynél edzésnek írom be, de aztán máshogy alakult és megérdemli a verseny jelzőt.

 

Pár hete azt írtam, hogy "kicsit tempósabban kéne, mint a korábbi hosszúakat (5:40-6:30 között)". Ez mondjuk egy elég tág tartomány, sőt! MA (!!!) az 5:40 azért tempós már, 6:30 meg nagyon laza. Habár a terhelésemt nézve a 6:30 egyáltalán nem lazább annyira, csak az eddigi hosszúkhoz (6:00-6:20) viszonyítva tűnik annak.  A verseny előtt pár nappal (és még a verseny reggelén is) aztán 5:55-6:20 között terveztem (2:45-3:00 között). Végig lazán, ennél gyorsabban TILOS!

 

A legerősebb hét végén vagyok,: eredetileg az edzéstervre szombatra 1h20p laza futás és mára 30km bringás időfutam várt rám. Ebből lett végül szombaton 80km bringa és vasárnap 2h45p ERŐS futás. Nem lett volna ezzel sem gond, bőven fel vagyok készülve erre, csak jobb lett volna inkább 3h alatt lekocogni szenvedés nélkül.

 

Csupa negatív előjellel készültem:

-fáradt voltam, csak 6 órát aludtam

-tegnapi bringán megfájdult a térdem, habár máshogyan fájt, mint eddig: mozgatásra meglepő módon jól reagált

-cipő problémák (a legutóbbi futásnál, az iramjátéknál vettem észre hogy szétment a sarka), úgyhogy nem tudtam hogy mibe fussak: terepcipő, régi rossz cipő, vagy új cipőben (ami fél számmal kisebb is, mint eddig)

-a rövidnadrágom otthon felejtettem, úgyhogy a rövid felső mellé hosszúnadrág párosult. WP

 

Szóval mindezeknek köszönhetően egy hisztis picsa voltam a verseny előtt, sőt az első 5km-en is. Valamiért Miki kitalálta, hogy ő lusta lesz és Zolival végigment és győzködtek, hogy menjünk együtt. Meggyőztek, így legalább előbb vége lesz! :) Az első 5-6km-en így együtt mentünk, de innentől én inkább takarékra váltottam. Nem szerettem volna megerőltetni magam: a térdem egyelőre jó, de nem kéne kockáztatni. Korábban egy 15km-es hosszú iramfutásnál (5.40-es tempó) is gondjaim voltak másnapra, most meg ugye 28km várt volna rám hasonló tempóban.

 

Úgyhogy belassultam kényelmes (6:15-6:20) tempóra és ezzel terveztem végigmenni, de egyszer csak megláttam Zolit kijönni egy bokorból… Tartott egy 2perces technikai szünetet, aminek nagyon nem örültem (gondolom ő sem :)), úgyhogy most jött egy tempós 500méter, hogy utolérjem őket. Furcsa volt, mert a 6-12km között engem előztek meg folyamatosan, most pedig úgy lőttem ki, mint a villám, ráadásul emelkedőn. Felértem Zoliékra és megkérdeztem, hogy nem-e szeretne lassabban végigfutni velem, de azt mondta, hogy nem, sőt gyorsítani terveznek. Na remek! Innentől viszont már nem akartam visszalassulni, nem akartam hogy újra megelőzzenek, úgyhogy mentem velük tovább.

 

16km környékén Zolival kötöttünk egy fogadást, aminek az volt a lényege, hogy nekem előbb kell célba érném, mint Miki, akinek erről semmit sem szabadott tudni. Innentől kezdődött a nagy taktikai harc, hogy hogyan kéne/lehetne Mikit megelőzni

 

Arra gondoltam, hogy végigmegyünk innentől 5:40-ben, az utolsó 4km-n pedig átváltok 5:00-ra és talán nem jön el velem, hanem jó testvérként inkább segíti Zolit. Ez veszélyes volt, mert nem tudom, hogy alapból hagyta volna-e az egója ezt egyáltalán. Alapból mindig levoltunk maradva Zolival pár méterre Mikitől: megpróbáltam párszor, hogy felmegyek rá és beállok az élre tempót visszafogni (úgy mint a Tour-on a szökevények csapatai :)), de Miki erre rosszul reagált: azt hitte, hogy oké, akkor megindithatjuk a hosszú hajrát és elindult 5:20-ban megint és ismét több méter előnyt szerzett :) Szóval ez a terv nem jött be.

Folyamatosan nézelődött amúgy Miki hátra, próbáltam minél szenvedősebben futni + minél jobban lemaradni Zolival, hátha belassul (és így több esélyem lehet a végén robbantani), de nem akarta :)

 

A túlságosan nagy lemaradásnak is voltak kockázatai, úgyhogy ezt sem hagyhattam, mert:

1, haMiki és Zoli együtt távolodnak el 10-15méterre akkor esetleg már nem tudom őket utolérni, nem tudok felérni rájuk, mert elfogyok

2, haMiki egyedül lép el, akkor úgy dönt, hogy az utolsó pár km-t megfutja és akkor szintén nincs esélyem.

 

Olyan lehetőségeim volt még, hogy végigfutunk a célig és 1, az utolsó 500 méteren 2, konkrétan a célegyenesben megelőzöm. Egyikre sem éreztem amúgy igazán erőt: sprintben talán még megtudnám verni, de nem úgy, hogy ő lazán kocogott, én pedig végig tempósan/nehézkésen mentem.

 

A táv szép lassan telt és fogalmam sem volt, hogy mit kéne csinálni… Az utolsó frissítő 25km-nél volt. Az is a terveim között szerepelt, hogy Miki itt talán frissít és én akkor itt gyorsan elfutok mellette, de 1, nem is frissített 2, nem is tudtam volna szerintem olyan tempóra váltani és megtartani, amit nem reagált volna le. Úgyhogy ebből az lett, hogy Zoli meg én megálltunk feltankolni kólával. Miki ezen viszont tiltre ment és itt döntötte el, hogy már nem vár meg minket és fut egyedül. Hát ez nem volt túl jó hír. Futottam kb. 1km-t tempósan, amit érzésem szerint tudtam volna tartani, de ekkor Miki elkezdett távolodni. Itt aztán feladtam és már csak bekocogtam a célba. Az időt nézve amúgy nem is gyorsult be annyira, szóval ha hozom azt a tempót, akkor elvileg meglehetett volna, de ezt nem tudtam….

Illetve volt egy olyan 500m-es szakasz, amikor 20mp-vel jobb km-átlagot mentem nála és hoztam be a lemaradásom…Itt körülbelül 10mp előnye maradt és egy minimálisat. Utólag persze okos az ember, de azt gondoltam, hogy a célig valahogy behozom. Ha felfutok rá teljesen, akkor valószínűleg végigtudtunk volna menni együtt és mivel ő edzésként futotta (így talán nem sprintel) lehagyhattam volna. Ezt már sosem tudjuk meg.

 

Mindenesetre elég csalódott voltam, az elmúlt 2 évben nem kötöttem –EV-s fogadást, ez pedig (mint utólag kiderült) nagyon az volt. Miki hallott is valamit a beszélgetésünkből, úgyhogy valamit sejtett és így azért nehezebb lett volna. Ráadásul a helyszínen átbeszélve az eseményeket egyik terv sem tűnt megvalósíthatónak, drawing dead voltam. Szóval elbuktam.

Ráadásul 2:44-en belül is futottam, újabb fail.

2:45-ön tilos lett volna gyorsabban futni. Hát ez se jött össze. De legalább (nagyon) izgalmas volt.

 

Szóval sok apró „butaságot” csináltam, egyik sem nagy hiba, de jobb lett volna lazán 6:20-ba végigmenni:

-Indulás (jobb lett volna otthon maradni, aludni/pihenni :))

-Mikiékkel tempós elindulás az elején

-Azt, hogy nyomtam egy erős 500m-t hogy utolérjem őket nem tartom hibának, az jó volt/kellett, hátha tudtam volna Zolival futni

-Azt viszont, hogy ezúttal maradtam velük tovább igen

-Azt pedig, hogy fogadtam Zolival, hogy edzés ellenére még egy privát versenyt is elkezdjek, hát….

-Utána meg rosszul taktikáztam, de nem vagyok ilyenhez szokva. Eddig csak a távval, majd mostmár az idővel is versenyeztem. Most volt ellenfél. Igaz, ő nem tudott róla, és még így sem sikerült nyerni :) Remélem azért Gabit legalább letudom győzni…

 

-Frissítés:

Tök jól sikerült, habár nem stresszeltem túl (elvégre csak edzés): az alapból végig vízet ittam. Megettem 5 c-vitaminos gumicukrot. Megettem egy csokis powerbaros energiaszeletet (10km-nél az egyik felét, 15nél a másikat). Kólázni 20nál kezdtem el és 25nál is ittam.

A verseny közben körülbelül 0,4l kólát ittam meg, a következő 8órában pedig úgy 2litertt:  ez nem volt túl egészséges 

 

 Jó hír/dolog:

-technikai szünet nélkül mentem végig, baromi ügyes vagyok már etéren :)

-úgy érzem (de már a Vivi után biztos voltam ebben), hogy a 4:00-ás maraton már menne. Papíron meg is adtam magamnak..

Rossz dolog viszont, hogy lehet nem fogok ilyet futni: májusban már triatlonverseny-szezon van, úgyhogy egyszerűen nem lesz rá időm. Sikeres Nagyatád után pedig nem hiszem, hogy lenne motivációm, hogy fussak egy 4órát a SPAR-on, minek? Pedig olyan lenne...

Ma volt ráadásul pont a Milánó Maraton, az álomv/célerseny :(