Dunamenti szakaszos aquatlon, Vác

Elindultam életem első aquatlon versenyén, egyből egy ilyen különleges, depózás nélküli versenyen. Sok jóra nem számíthattam, éppcsak kilábaltam valami nyavalyából, 3 hete nem edzettem.

A futás kellemetlenül hűvös időben indult, de az első párszáz m után már kerestem, hogy mit vethetnék le. Az élboly gyorsan eltűnt, hogy aztán megdöbbentően gyorsan, ~1 km után felbukkanjon szemből (köztük Gellért, Benedek, Józsi). Aztán kb. fél km múlva egy lerakott bólya mellett ácsorog egy telefonáló ember. Ezen simán túlfutottam volna, de előttem többen visszafordultak, és úgy tudtam, hogy nekem a legrövidebb távot kell teljesítenem. Így aztán egyre ingerültebben kérdezgettem az embert, hogy ez-e az 5 km-es táv fordítója. A végén intett, hogy igen, így visszafordultam én is. Innentől jöttem rá, hogy eddig hátszél volt. Részben ennek, részben az edzetlenségemnek köszönhetően rohamosan lassultam, és közben 196-os pulzusértéket láttam az órámon. Ettől kicsit meg is ijedtem, és még visszább vettem. A célban a GPS alapú mérés 2,98 km-es távot mutatott. Elég is volt ma ennyi.

Az órám szerint a 197-es pulzust is elértem, pedig sehol nem éreztem, hogy maxon mennék. Az edzésnaplómban is egyetlen 2005-ös edzést találtam, amikor ennél magasabb, 198-as pulzusom volt, de akkor direkt max tesztet csináltam görgőn. (Ennyit a 220 - életkor képletről...)