Kocogás Alával, és a kutyussal a szelei szántókon. Odafelé remek idő, napsütés, szélcsend, repülünk, hú, de jól megy, visszafelé mégis fúj, na de ennyire, cipzár felhúz, kesztyű visszavesz, szem könnyezik, alig látok... :-) A szél nagyságát jelzi, hogy a kutya az addigi kóricálás helyett a mi szélárnyékunkban futott :-)))
6 hozzászólás
A tavasz és a hülyeség nem következnek egymásból! Tehát tavasz közeleg, és nem beszélsz hülyéket :-) Meglesz Andi! Előbb, vagy utóbb :-) Drukkolok, bárhogy legyen :-D
Hát igen,hátszelet az ember mindig kevesebbnek érzi,aztán jön a pofára esés amikor megfordul,,,,:-)
Egs!
Egészségetekre a terepfutást...végül is visszafele az lett volna érdekes , ha Ti akartok maradni a kutyus árnyékában:-)))!
A kutyusok nagyon okos állatok, Cillagom! :-) Szép kis vasárnapi kezdés, kedves egészségetekre!