Barátos fiús túra.

Fiús csapatunk túrát szervezett délelőttre. A meghírdetett 9 óra indulás kis híján sikerült is. Már 9:20-ra megérkezett mindenki, majd akik jól végezték dolgukat, leültünk reggelini.

Ekkor tudatosult bennem, nem teljesítmény túrára indultunk. Miután heted magammal kifosztottuk a házigazdi hűtőszekrényét, és majdnem megzabáltuk az élő házinyulat, a család kis kedvencét, szóvel ekkor került sor a tartalékok feltöltésére.

Éreztem, hogy az a pálinka mennyiség, ami első ránézésre elég lett volna egy kisebb kínai kisváros 3 napos hosszúhétvégéjére, később még főszerephez jut. Nem tévedtem.

A banda heted magammal 10:20-kor (nem írtam el) végre elindult. Átsuhant bennem, hogy nem sok szilárdat viszünk magunkkal!

Rövid lapon sétálást követően, hogy, hogy nem, bátor sherpaként a porkoláb völgy felé dobtam egy jobbost, amit jó barátként mindenki követett is. Az első, mintegy féltized ezrelékes emelkedőnél azonnal meg kellett állni, hogy a tartalékot tudjanak drága barátaim képezni, pálinka képében. Kb. másfél km-nél jártunk.

A következő másfél kili, viszont az egész túrát gyakorlatilag meghatározta! Elől, a szűz hóban vezettem a csapatot, ők az idő-távolság grafikonon, fordított arányba helyezték el a frissítők pontjait, az az egyre kisebb idő és távolsággal fordítottan arányosan, egyre több pálesz fogyott.

Mire a porkoláb tetőre értünk (aki futott a Borvidéken tudja miről beszélek), kisebb távolságot kellett felvennem barátaimtól, akik gyakorlatilag az életemre akartak törni, ha utol értek volna.

A Kilátó lábáig "lecsillapodtak", bár a Kilátó megtekintése ellenszavazat nélkül, kimaradt!

Innentől ereszkedés, majd a "cél" előtt gyalázatos módon leteperés, és hóban fürdetés. Igen én szenvedtem el.

Mindent egybevéve, szerintem jól szórakoztunk!