H110 - Népsziget - Északi összekötő - Római part - Megyeri-híd - Római part - Északi összekötő - Népsziget - H110

Az év első hosszú futása. Ideje volt ezt is elkezdeni, hiszen gyakorlatilag 3 hónapja alig futok hosszút, és hát közelednek a teljesítendő célok, amelyekhez elengedhetetlen a megfelelő alapozás. Ezt kosárszezon alatt nagyon nehéz összehozni, hiszen vasárnap esti meccsek mellett nem nagyon futhat hosszút az ember, de ez a hétvége szerencsésen alakult, a mérkőzés tegnap már megvolt, így nyugodtan kikészíthettem magam, egy egész nap állt a rendelkezésemre, hogy kiheverjem... Ráadásul az időjárás még mindig az évszakhoz képest szokatlanul melegen alakult, és az ígért eső sem volt sehol. Ez volt a terv.

Gyakorlatban mire összeszedtem magam az induláshoz, már újra besötétedett, és jelentősen le is hűlt a levegő, de szerencsére még elviselhető szinten. Lelkesen indultam tehát neki a szokásos közép-hosszú távomnak. A lelkesedés nagyjából 3 kilométerig tartott. Alig vártam azt az érzést, amire újra rátaláltam az elmúlt magányos edzésen, hogy magam vagyok a gondolataimmal, de ezúttal a fejem üres volt, mint egy víz nélküli akvárium. Így pedig mocsok lassan peregtek le a percek. Csak arra tudtam gondolni, hogy mennyi tennivalót befejezhetnék otthon az alatt az idő alatt, amíg futok. Ez a puffogás egészen a 7-8-ik kilométerig kitartott, amikor még egy hosszabbítás is megfordult a fejemben, mert akkor meg az villant be, milyen ritkák azok a téli hétvégék, amikor "büntetlenül" hosszút futhatok. Aztán az arany középutat választottam, és tartottam magam az eredeti tervhez. Jól tettem, mert 14 felé már kezdtem egyre erősebb éhséget érezni, direkt ettem a futás előtt hogy legyen energiám, csak mivel 2 órával később indultam a tervezettnél, és nem is volt túl energiadús a hulladék mekis kaja, így már nem sok hasznot láttam belőle. Bár most korrektebben nekikészülődtem a távnak, de átkoztam magam, hogy nem hoztam egy csokit, vagy energiaszeletet, vagy legalább pénzt, mert a Római part 1-2 ilyenkor is nyitva tartó büféje finomabbnál-finomabb illatokkal hívogatott. Már csak a kaja gondolata tartotta bennem a lelket, az erőm egyre inkább fogyóban volt. És mivel a táv 400 méterrel rövidebbnek bizonyult mint terv, tudtam, hogy még a parton is kell fussak egy kört. Az utolsó kilométereken jelentősen lelassultam, és félholtan estem be az ajtón. De azért hamar összeszedtem magam és lelkiismeretesen lenyújtottam. Utólag már jó érzés volt túl lenni rajta, és igazából nem is volt annyira szörnyű a futás, a sok véresre dörzsölődéstől eltekintve. Inkább csak ijesztő, hogy amíg korábban ennél tempósabban lefutottam akár 30-at is csak mert jól esett, addig most a 20-al is megküzdöttem, de több hónap kihagyás után ez érthető. Majd ha rendszeresen meg tudom ezt ejteni, akkor pikk-pakk újra menni fog. Jövő hétvégén nincs meccs, ígyekszem ezért mindkét napon gyűjteni a kilométereket egy kis mini sorozatterheléssel.

0.14   1:58:59   6'33"/km   146bpm