Balaton Félmaraton - Siófok

Tavaly voltam mindkét napon, idén viszont úgy volt, hogy nem megyek egyáltalán Siófokra.
Erre a hétvégére esett egy squash verseny is, amire mentünk volna a céges csapattal, így még egy ok, hogy nem megyek Siófokra.

Közben nagyon sok ismerős kérdezte, ugye megyek, ugye találkozunk, ugye ott leszek? És szomorodtak el, mikor mondtam, idén nem. Majd én is kezdtem egyre jobban vágyni rá, hogy menjek.

Viszont vártam már a squash versenyt is, amit a kollégák az utolsó pillanatban mondtak vissza - egy csapatversenynél nagyon nem szeretem az ilyet, mert nem csak saját versenyéről dönt, a csapattagokkal is kiszúr, aki akkor mondja le, mikor már nem lehet senkit beszervezni. Kicsit sajnáltam, hogy elmaradt, de máris elkezdtem gondolkodni mégis le kéne nézni Siófokra, miután Lilla barátnőm is nagyon hívott. Fruzsi és Johny is nagyon szerették volna ha megyek és nekem is jó lett volna Velük és sok más ismerőssel találkozni.

Megnéztem szombaton a helyszíni nevezési díjat, mivel már csak ott lehetett volna jelentkezni. Azonnal hátast dobtam. Elkönyveltem, nem megyek...ez van.
Mostanság azonban az égiek sok kívánságom, óhajom, sóhajom teljesítik, most is megajándékoztak egy nevezéssel. :D
Azaz Dilisüninek (Máthé Zoli) köszönhetem, akinek a postja egyszer csak ott volt az orrom előtt a FB-on. Rögtön írtam, hogy hú, meg há, meg hajaj...most mi is legyen, mert már kétszer mondtam le magamban a versenyről. Még le is vittek volna, majd végül Lillusékkal mentem, Zoli nagyon kedvesen "átengedett" nekik. :) Legközelebb majd velük megyek, vagy ők jönnek velem.

Odalent Tapír volt oly kedves, közreműködött, hogy a rendszerben a saját nevem legyen. (Márky mester  - bár jelenleg harcban állunk :P - szintén készségesen válaszolt ezzel kapcsolatos kérdésimre, így köszi neki is.) Tapírt pedig hálám üldözni fogja! ;-)

Térjünk a versenyre.

Sokat nem tudok róla írni. :)

PB-t futottam, így az év végére. Dilisüni fejezte ki jól: "jöttem, láttam, győztem" :)
Nagyjából ilyen volt.
Nem készültem rá;  síkon 1-2 szer ha futottam az elmúlt hónapokban Boszival a szigeten.

Ott voltunk elindultunk, izgulni sem volt időm, talán nem is volt miért. Eldöntöttem igyekszem ésszel futni, bár vittek volna a lábaim rögtön, nem engedtem nekik. Bár a pulzusom szokás szerint nem volt alacsony, de azt tartottam ahhoz képest alacsonyabban, mint ami lett volna az elejétől, ha engedek a lábaimnak. 5 km-ig tarottam, majd utána se nagyon csak pár ütéssel engedtem fentebb, felfutottam az előttem lévő 4-5 fős kis csapatra (Spurisok voltak) pont jó volt a tempójuk, így mögöttük/velük a köv. 5 km is jó tempóban és könnyen ment. Majd frissítsnél gyorsabbak voltak.

Én 3 helyen frissítettem, csak izot ittam és egy falat banán. Sajna nem tudok menet közben pohárból inni, így ezek 10-14 másodpercet jelentettek azokon a km-eken. 16-17-18 km-eken volt egy kis belassulásom (füves rész, majd a fordítós szakasz) majd 19-20-21 újra jó tempóban. Az időm idáig nem is foglalkoztatott (na jó egy picit, de láttam, hogy jól megyek és csak titkon reméltem, hogy jobbat futok az eddigi PB-mnél (1:51:39) , már tudtam, ha 1:50 alá becsusszanok, annak is fogok örülni, ez nekem egy fordulópontot jelent. :) )
Így az utolsó 3 km-n viszont már ez hajtott, láttam, hogy meglehet.

És IGEEEEEN! :) Annyira örültem, hogy szerettem volna valaki nyakába ugrani, örömködni és sikongatni. Csak nem volt ott. :)

Így ez az örömkitörés picit bent maradt.

Talán nem egy nagy szám ez az idő és ha edzettem volna rá tudatosan az elmúlt hónapokban, biztos jobb is lehetett volna. Viszont azért örülök ennyire, mert tényleg hirtelen, váratlanul jött, csak úgy elmentem, próbáltam és sikerült végre úgy futnom, hogy nem kezdtem be, a végén is tudtam még ugyanolyan km-eket futni, majdnem végig azon a 3 km-en kívül (ott is 10-20 másodperccel voltak lassabb km-ek, talán nem vészes).

Sem zselét, sem más frissítést nem vittem, az ottaniból fogyasztottam (ahogy írtam fentebb, iso és banán).

Tavaly itt 1:56-ot futottam. Igaz akkor előző nap is voltam 14+7 km-en.

A most szeptemberi nike viszont elég rosszul sikerült a tömeg miatt (a melegre is foghatnám, de azt nem viseltem olyan rosszul, mint a tömeget. Sajna hátulról indultam és 21 km-en keresztül csak előzgettem folyamatosan.) Az 1:59-lett, így igazán kellett ez most. :)

Legtöbbször Markocsán Sanyi bíztatott szurkolásával, mindenhol ott votl! Köszönet Neki! Főleg a célegyenesben, Ő adott még egy lökést és rákapcsoltam, ahogy szoktam a befutóra.

Ripetti is ott volt szurkolni, köszönet neki is.

Emese is akkorát sikoltott, mikor meglátott! :D Jót nevettem rajta. Vele még a végén összefutottunk. Ő párosban futott egy fun-runt, de az elején  még csak szurkolt.

Fruzsival és Johnyval is találkoztunk, lenyomtak egy műdurcit. :)  Persze Fruzsival egymás nyakába ugrottunk, mikor találkoztunk.
DK-val (Moós Gergő) is vigyorogtunk egymásra párszor még a verseny előtt, csak mi Lillával még próbáltunk melegíteni.
Ha bárkit kihagytam ezer bocsánat és szóljon nyugodtan!

Jaaa, gepárdokkal is találkoztunk! Szabi, Dorner Laci, Gábor, Julcsi, Ági.

Ha jól emlékszem még Zenyik Robival is egymásra köszöntünk, ő mint szurkoló volt jelen úgy láttam.

Dilisünivel sok szót nem tudtunk váltani verseny előtt, utána még láttam egy pillanatra, de mire odanéztem újra, már eltünt. Sebaj kedden találkozunk Oli tornán! :)

Köszönöm a fuvart és a jó társaságot az oda- és visszaúton Lilluséknak! Párjának a kitartást és türelmes segítségét. :)