Kistarcsa-terepfutás. Sok jóbarát ott volt, és ennek nagyon örültem. A szervezésnek viszont nem. Azt sem tudtuk, hogy lesz-e rajt, csak ácsorogtunk, és vártuk a rendezőket. Aztán szóltak, hogy elakadtak a lovardánál, és induljuk, valaki meg elindítja a stopperórát. A verseny amatőr jellege ellenére elég sok jó futó volt a mezőnyben. A terep nagyon nehéznek volt feltüntetve, amivel részben tudok egyetérteni. Az emelkedők nem voltak annyira nehezek, bár néhányan gyalogoltam, de ha edzettebb lennék, és ha lett volna frissítés, nem gyaloglok bele. Viszont a 7. km-nél kezdem besűrűsödni, vagyis a vérem, mert nem tudtam pótolni a folyadékot. Meg is előztek vagy 4-5-en. Aztán a 13. kilinél végre jött a várt folyadék. Két pohár tea le is csúszott gyorsan. Ettől új erőre kaptam, és a közel egy kilis hátrányomat az 5 emberrel szemben, az utolsó kilometereken behoztam. Lányok között a 4. lettem, aminek nagyon örülök. A táj szépséges és megnyugtató volt, viszont végig figyelnem kellett, hova lépek, mert végig terepen futottunk, kövek, girbe-gurbás földúton, avarral borított erdőben. Vissza fogok térni, bár nem a verseny keretén belül, mert a végén nem kaptunk még egy pohár teát sem, és ez túl drága ezért a szervezésért cserébe.