Zagyvamenti félmaraton 2. szakasz. Zitussal, kedves barátnémmal futottunk váltóban. A szél sebes volt, de a futásom beton helyett inkább nokedliszaggatáshoz hasonlított. Valószínű, a tegnapi szintes, hosszú kerékpározás sokat kivett belőlem, mégha lazának is éreztem magam. Na meg a lelkiek, a szél és a persze az erdős terep.. és akkor már mindjárt ki is magyaráztam szégyenteljes teljesítményemet. Tudom, ez másoknak jó, de magamhoz képest nem tartom annak. A verseny egyébként nagyon klassz volt, a szervezés kiváló, az ebéd fenséges, és megint jó társaság gyűjt össze. Szóval, mégis csak jó volt lemenni.

Ja, és senki sem volt képes még így sem utolérni a hírös PESTI FUTÓ BESTIK-et! :-))))