Budapest Terep Kupa - Olimpiai 5próbagyűjtő - állomás - gondoltam benevezek. Fájt még a lábam, féltem, nagyobb baj lesz, ezért a terv az volt, hogy a Szücs Csbitól rendelt kompressziós vádlivédővel addig megyek ráérős tempóban, amig nem jelentkezik a  fájdalom. Az elején nem is fájt, énekelgettem futás közben - mindig a sárga útont biztosan - mivel a  sárga jelzés mentén kellett menni. A rájékozódás még nehéz, kétszer vagy háromszor másik irányba akartam menni, mert az az út szebbnek tűnt, de lehet elnéztem a színt (már színvak is vagyok? :-) Tettem egy sárga háromszöget - utólag megtudtam, hogy Réka is ez + 700-800 m kitérő volt. Norbi pedig közölte, hogy az egész mezőny az elején 1000 méterrel többet futott, mert az élmezőny a másik irányba indult el, mi pedig követtük őket, mint a birkák. Prbáltam egy egyenletes, kényelmes tempót tartani, egyáltalén nem futottam ki magam, nem is akartam, mert féltettem a lábam.Nagyon bevált a vádlivédő, csak egy kicsit fájt a vádlim lefelé menet. A cipőm meg nem is lehetett volna jobb, egyátalán nem csúszott. Egy lánynak a rossz cipője miatt ment ki 4x a bokája. Aminek nagyon örülök, hogy csak egy picit gyalogoltam az emelkedőkbe bele, szinte az összesen sikerült felfutnom, s egyre jobban megy a hegyimenet. Persze a bronzkupának is irtózatosan örülök.