Bopfingen IPF-RIES félmaraton. Uwe barátom meghívására mentünk ebbe a gyönyörű német kisvárosba versenyezni, Dzsami, Lilla és én. Gábor is jött volna, de őt nem engedték el a munkahelyéről. A verseny előtt a színpadra is felhívtak minket, mint magyar versenyzőket, bár én mondtam Uwénak, hogy engem inkább íróként mutassanak be. Lilla volt a nagy esélyes, térdfájása ellenére nagyon jól ment, meg is nyerte a versenyt. Dzsami rosszul lett, így kézenfogva, együtt fuottunk be a célba. Neki ez az idő rossz, nekem az idei legjobbam lett. Mind a hárman az első 6 nő között szerepeltünk, a korosztályomban pedig aranyat kaptam. Mint magyar futó, egy itthoni versenyt is képviseltem, s a helyieknek átadtam egy nagyon kedves barátom meghívásást. A szervezők rendkívül kedvesek voltak, a pályában voltak emelkedők, kevés árnyék övezte az utat, mégis gyönyörűséges helyeken haladtunk keresztül, és persze végig szurkoltak az emberek. A versenyt követően koncerttel és masszázzsal várták a futókat, és mi lányok még egy igazi Radlert is megittunk ünneplésképpen. Képek hamarosan lesznek! :-))

Az eredménynek pedig nagyon örülök! :-)