Mátrabérc: 

Próbáltam nagyon könnyen és nagyon óvatosan elkezdeni a versenyt. Ez majdnem sikerült is, de aztán hátulról elrobogott mellettem egy kis csapat, akik a meredek kaptatók dacára futottak. Én csak gyalogoltam a legdurvább részeket, de azt vettem észre, hogy tartom velük az iramot és valahogy belerázódtam a hegyimenetbe. Ezután együtt gyorsultunk. Én poénkodtam, meg dumáltam, ők meg röhögtek. Aztán tovább gyorsultam, de ezt már senki se bírta, a Kékest elsőnek értem el. Innentől kezdve majdnem a célig az élen haladtam. Galyatető és Ágasvár még jól mentek, de az utolsó 15km és a Muzsla megfogott. Kicsit elgyötörve értem a hegy aljába amúgy is, de az 5km hosszú emelkedő mintha sosem akarna véget érni. Többen mesélték, hogy ez a hegy ilyen, talán pihenten nem is lett volna ennyire lélekölő, de így... Még fölfelé csatlakozott hozzám Beű, egy fehér kicsit foltos kóborkutya. Ha Ő nincs, én biztos kidőlök. Jelenléte valamiféle deus ex machina volt, ami azt sugallta nekem, hogy csináljam csak, folytassam a futást orrvérzésig. És tényleg csak annyi volt a feladatom, hogy kövessem a kis fehér ebet. Hálával gondolok rá, egészen a célig kísért :) A Muzsla tetején személyesen Németh Csabi frissített. Láttam rajta, hogy szarul nézhetek ki, de mondtam neki, hogy nincs nagy gond, csak elfáradtam. A hosszú lejtő, ami a célt jelentő Szurdokpüspökibe vitt, igen szenvedős ereszkedést hozott. Szúrt az oldalam, a hasamban lötyögött a sok víz :)) A falú határában utolért Ispi, akivel megbeszéltük, hogy együtt futunk be. Sajnos elkezdett fájni a hasa, így egyedül maradtam. Ahogy aszfaltozott utat éreztem a lábaim alatt, egész magamhoz tértem, rendeződött a mozgásom is, úgyhogy a célban várakozó emberekkel teljesen el tudtam hitetni, hogy kutya bajom, és jól vagyok. Egy sör és némi gulyás leves után már magam is elhittem. :D

Köszönettel tartozom Julcsinak, aki majdnem minden frissítő állomáson kezembe adta a kis vízes flakonjaimat, és csomó remek fotót készített rólam a verseny közben.

Ez a győzelem mellesleg egy terepfutó országos bajnoki címet is ért, azóta folyamatosan vigyorgok.