Balaton Maraton 3. 21 kilis távja. Personal Worst! So eleddig nem futottam még ennyire fost. Viszont ez után már tényleg nagyon rosszat kell futnom,hogy ezt újra elmondhassam. De a kitartó edzőmunka meghozza az eredményeket. Én most a kétórára fogok gyúrni.

Nos, az előző nap két hasonlóan rossz eredménye után, elmentünk egy kajáldába. Bár a hely neve Fogas étterem volt, a kabátjainkat mégis egy székre kellett tennünk. Ki látott még ilyet. Aztán jó tele hassal ittunk is valamit, csak az emésztés megkönnyítése végett. Utána 11-ig táncoltunk, mint az őrültek.

Ezen introdukció után indultunk neki a másnapi versenynek. Reggel még azt kellett eldönteni, hogy eszünk-e inkább egy-egy máskrémes kenyeret, vagy lemegyünk a szálloda éttermébe reggelizni. A második lett. Ettem egy keveset, mert tudtam, mennyire fontos a szénhidrátfeltöltés.

Aztán elindult a verseny. Már az elején éreztem, hogy nem lesz sétagalopp. Illetve hát lehet, hogy mégis. Legalábbis séta lehet, hogy lesz. Nos, séta ugyan nem volt, de minden korábbinál fárasztóbb és fájdalmasabb vánszorgás igen. Fájdalomtól lüktető lábujjaimon lépésről lépése koncentrálva gondoltam vissza a reggeli étkezés hiábavalóságára és csak vittem és vittem a két menetben megevett, összesen 8 tojásos rántottát (második adag sonkás), a két nagy szelet bundás kenyeret, a két sült kolbászt, a két zsömlét, a megszámlálhatatlanul sok szelet sajtot, a két nagy bögre teát, meg az egy bögre kávét. Mit számított itt már, hogy önmegtrtóztatásból és a versenyre való tekintettel nem tettem vajat a zsömlékre (valójában elfelejtettem). Az első kör gyötrelem, a második szenvedés. Mindenki megelőzött. A 6 éves kisgyerek, a babakocsis apuka, a 70 éves nagymama járókerettel, aztán a 6 éves aki tolószékben tolta a nagyit, végül az apuka megint (közben ugyanis lekörözött). Egyértelműen módosult tudatállapotban konstatáltam, hogy még a 17 kilinél is van, aki leelőz. Ebben csak az volt a furcsa, hogy hol a fenéban voltak ezek eddig...? Érthetetlen.

Akik ismeri, tudja, hogy ez a Balatoni pálya elég lélekölő. A hosszú egyenesek, a ,kilátástalanság, a jeges szél, és a többi. A szem hiába keres fogódzót, a semmi végtelen határai nem adnak támpontot, hogy mégis meddig, és meddig tart még az adott egyenes. A végén a 20-as tábla után ráfordulunk a célegyenesre. Örülünk, hogy más csak egy kili. De akkor azt látjuk, hogy még hihetetlenül messze van a cél. Hát milyen egy kili ez?!?! Dupla!?!? Vagy tripla?!?!?! Na elmentek a fenébe.

Mindenesetre az év végével általában kell mondani valami összefoglaló jellegű dolgot. Nos, az én évem mérlege egyértelműen pozitív x pozitív. (Ugye tudjátok, hogy mi ennek a szorzatnak az előjele?). Minden távon, amin egyáltalán lehet, rontottam. Már ami az időt illeti. Viszont minden másban javítottam, Sokkal könnyeben birok hosszúakat is futni, nem hajtok az időeredményekre, és mindenekelőtt nagyon sok barátot szereztem.